Hírek

2014.05.02. 12:55

Mindig van B-terve

A filozófiai stúdiumokat még mindig férfias választásnak tartják. E megállapításra cáfol rá Bárányos Edit, aki úgy merült bele a szabad bölcsésztbe, majd az etikába, mint egy mély, hívogató folyamba. És verset mond, csupa érzelemmel, nagy gondolatokkal. S ha elfáradna, sportol – kitartón, eltökélten. Leginkább fut. A Magyar Köztársaság és Szeged város ösztöndíjasa a felelősség problematikájából írja szakdolgozatát.

Zsohár Melinda

A huszonhárom esztendős Bárányos Edit Alcsútdobozon született, édesapja sofőr, helyi képviselő és egyházgondnok, édesanyja óvodavezető, hárman vannak testvérek.

– Nálunk anya a sziklaszilárd racionalizmus, apa a lelki alkat, bennem úgy érzem, a kettő egyforma hangsúllyal bír – jellemzi magukat röviden Edit. – Apai részről régi református családba születtem, gyakran láttam, hogy apa elvonul egy verseskönyvvel, vagy a Bibliával, s magában olvas. Emlékszem, már akkor óriási vágyat éreztem az effajta elmélyülés iránt. Anya a gyors és határozott döntéshozó, akitől megtanultam, hogy egy nő is lehet erős. A szüleim kapcsolata számomra egyet jelent azzal a reménnyel, hogy lehet egymás mellett kitartva, egymást támogatva, szeretetben élni, persze rengeteg közös munkával – fogalmaz korához képest éretten.

Bárányos Edit. A kép az ösztöndíj átadásán készült. Fotó: a család

Az otthoni gyerekszobája fél falát elfoglalják az oklevelek, díjak, érmek, sport- és versmondó versenyek győzelmei. Az alcsútdobozi iskolát jeles tanulóként végezte, aztán a bicskei Vajda János Gimnáziumba íratták be szülei, s a Szegedi Egyetem szabad bölcsész karára nyert felvételt.

– Voltak félelmeim, hogy talán hátrányban vagyok a magasabb pontszámmal bejutott évfolyamtársaimhoz képest, ezért rengeteget tanultam. Ha elfáradtam, elmentem futni, ebből lett az első vizsgaidőszak után a pozsonyi félmaratoni versenyem is. És egyszer csak azt vettem észre, hogy a többiek mindent tőlem kérdeznek, évfolyamelső vagyok... – összegzi álszerénység nélkül.

A falusi iskolákból nem túl gyakran vezet egyenes út a Magyar Köztársaság-ösztöndíjig, Editnek sikerült. Büszke rá, s igyekszik anyagilag megállni a saját lábán diákként is, hogy kevésbé terhelje szüleit.

– Középső gyerekként megtanultam küzdeni, a figyelmet magamra vonni – nevet s úgy véli, a falusi, a vidéki háttér támogatja őt céljai elérésében. Mi segítette és mi lendítette előre? A belső mérce, a gyakorlati szemlélete, a józansága, s az, hogy családja sziklaszilárdan áll mögötte, de szabadságát nem korlátozzák.

– Az általánosban Szilveszter Mária tanárnő az irodalom, Óvári Zsolt a sport felé terelt, a gimnáziumban Márkó Szidónia és Koczó Magdolna szintén ezt a két pólust jelentették számomra, nagy szakértelmükkel. Az egyetemen Pavlovits Tamás témavezetésével készítettem a két szakdolgozatom, az öt év alatt sokat csiszolt a gondolkodásmódomon. Tervezem a doktori képzésben való részvételt.

Edit amúgy mégis csak olyan, mint más fiatal lány, csak kicsit többet elmélkedik. Marcus Aureliussal a belső világépítésre törekszik, de nem elvonultan a világtól!

– Nem mindig járok két lábbal a földön, s örülök, hogy ezt megtehetem. A jövőmet azonban gyakorlatiasan tervezem, és mindig van egy B-tervem is. Tudom, mit akarok: mások hasznára lenni, jó ügyeket előremozdítani. Remélem, ezek nem csak szavak maradnak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!