Újabb titkokat rejthet a Seuso-kincs

Nemcsak a két műkincsegyüttes nagysága között vonható párhuzam, más is közös bennük: a Getty Múzeum által kerültek a kulturális hírekbe. Ott fedezte fel a Seuso-tálon a neves régészprofesszor, Szilágyi János György a Pelso (a Balaton latin neve) feliratot még 1984-ben, amikor az antik osztály vezetője régi barátságuknak köszönhetően megmutatta neki a múzeumnak vételre felajánlott Seuso-kincset. A kincsszemlét követő vizsgálat derítette ki, hamis az ezüstkészlet libanoni eredetigazolása, ezért a múzeum elállt a vételtől.

A Berthouville-i kincs esetében más a helyzet, a Franciaországban talált lelet nem hamis eladási szándékkal került Los Angelesbe. Példaadó lehet a kincset birtokló Francia Nemzeti Könyvtár és a Getty Múzeum közötti együttműködés.

Az értékes kollekció négy éve vendégeskedik az USA-ban. A kilencven darabos készletet és a vele együtt talált szobrokat a világon legjobbnak mondható restaurátorok állították helyre a Getty Múzeumban, mellette komoly tudományos kutatásokat folytattak.

Érdemes odafigyelnie ennek az együttműködésnek a tartalmára, de különösen a kutatási tapasztalataira a Seuso-kincs tudományos vizsgálatát végző MTA Seuso Munkabizottságnak is. Valószínű, hogy a Berthouville-i kincs legtöbb darabja szintén egy római kori luxus asztali szerviz része volt mielőtt szakrális célra odaajándékozták őket a megtalálásuk közelében feltárt Merkúr-templomnak. Fontos lehet még a Seuso-készlet magyar kutatói számára, hogy az amerikai szakemberek a rendelkezésükre álló új eljárásokkal olyan feliratozásokat is felfedeztek az edényeken, amelyek eddig nem voltak láthatóak. Ezúttal megint újabb kérdések, talányok vetődnek fel: a Berthouville-i kincshez hasonlóan lehetnek-e még a fontos, eddig ismeretlen információkat tartalmazó feliratozások a Seuso tárgyakon? Rendelkezünk-e az ilyen feliratok felfedhetőségéhez szükséges eszközökkel/módszerekkel?

A Berthouville-i kincs, bár Franciaországban ugyanúgy számon tartják, mint mi a Seuso-ezüstöket, még hosszabb ideig az USA-ban marad. A kölcsönös megállapodás alapján november 19-től 2015. augusztusáig a Getty Villában mutatják be az Ókori fényűzés és a Berthouville-i római kori ezüstkincs című kiállításon. Mielőtt hazakerülhetne a kincs Franciaországba, még az USA több városában bemutatják majd a készletet.

A franciák római kori ezüstkészletére a nevét adó normandiai falu határában egy becsületes földműves talált rá szántás közben. A megtalálónak 1830-ban a 90 ezüsttárgyért 15 ezer frankot fizetett a Francia Nemzeti Könyvtár, míg a Magyar Állam a Seuso-kincs egy részének a birtokbavételéért 4,5 milliárd forintot adott ki, nem beszélve a korábbi és a további sokmilliós költségekről.

Mind a két kincs az egyetemes kultúrtörténet szempontjából nagy jelentőséggel bír, a római kori ezüsttárgyak legértékesebbjei közé tartoznak. Egy dologban biztosan a Seuso-kincs javára billen a mérleg, a nagytisztaságú 14 Seuso-ezüst 67 kilogramot nyom, míg a 90 Berthouville-i ezüsttárgy 25 kiló.