Füstvirágok, álomszerű novellák Bartusz-Dobosi László könyvében

A helyszín a Ciszterci Szent István Gimnázium könyvtárszobája volt, amelyet első alkalommal nyitottak meg a nagyközönség számára is. A vendég Bartusz-Dobosi László író, kritikus, irodalomtörténész, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója volt, aki első, Füstvirágok című novelláskötetével mutatkozott be a fehérvári közönségnek a rendhez tartozó iskolában. A kérdező pedig Bakonyi István irodalomtörténész volt, aki mindjárt a szokásos, rövid és frappáns elemzésével ecsetelte a kötet erényeit.

A jó hangulatú rendezvényen egy nagyon szimpatikus, követlen hangon megszólaló írót és tanárembert ismerhettünk meg. Bakonyi István azt mondta a szerzőről: számos tanulmánykötet után fordult a szépirodalom felé, s már az első könyv igen figyelemreméltó stílusban íródott. A novellákon érződik Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső hatása (őket később Bartusz-Dobosi kedvelt szerzőiként említette), összességében pedig sajátos novellisztikával szembesülhet az olvasó.

Olyannal, amelybe olykor még költészet is vegyül, a képek pedig hol álomszerűek, hol hétköznapiak. A nyelvezet, a látásmód szintén egyéni, a leírások a legnemesebb hagyományt követik. Az írások központi, vissza-visszatérő figurája Miklós, az ő szemén keresztül láttat az író bizonyos helyzeteket, helyszíneket, az ezekben létező alakok pedig lehetnek valósak és képzeltek. Jellemző, hogy a lélek belső tájain utazunk – fogalmazott Bakonyi István. Az elmondottak illusztrálásaként meghallgathattuk a Hátrafelé című novellát, amit Karinthy emlékének szentelt a szerző.

Bartusz-Dobosi László most Kalász Márton költészetével foglalkozik (Fotó: Molnár Artúr)

Kiderült: Bartusz-Dobosi siófoki születésű, s ugyan az iskolás évek Budapesthez is kötik, a balatonparti város fontos szerepet játszott életében, az irodalmi vonzódás kialakulásában. Karinthy Frigyes  Siófokon halt meg, a városban szobrot emeltek neki. Ez volt sokáig a fiatal Bartusz és egyik barátja találkozóhelye, ahol a legkülönfélébb irodalmi művekről esett szó közöttük. A közös érdeklődés barátságos versengésbe csapott át, szinte mindent elolvastak, ami szóba került kettejük között. Az író időközben megszerette a kávéházakat, könyvtárakat, antikváriumokat, amelyek a mai napig gyakori tartózkodási helyének számítanak.

(Fotó: Molnár Artúr)

Szó esett még az igazgatói létről is, amelynek kapcsán Bartusz-Dobosi megjegyezte: megtiszteltetés és feladat ez, de: „igazgatónak lenni nem jó.” Ő ugyanis a tanárságot szereti, ám mivel a pécsi gimnázium neve fogalom, ezért igyekszik megfelelni a feladatnak.

Tanulmányíróként pedig újabb feladat várja: felkérték ugyanis a székesfehérvári kötődésű Kalász Márton író, költő monográfiájának megírására – így az elmúlt egy évben nagy szerep jutott az életében a könyvtárazásnak, a Kalász-versekben való elmélyülésnek. Kíváncsian várjuk az eredményt...