Szentképek akvarellre

A bicskei művelődési ház kamaratermében hétköznap nyílt meg Némáné Nagy Júlia festőművész-rajztanár kiállítása, mert hétköznapra, augusztus 15-ére esett idén ez az ősi keresztény ünnepnap. Az alkotó pedig ragaszkodott a napjához, ha már oly régóta kereste-kutatta, miként is festhetné meg sok-sok alakban az általa szeretett Szűzanyát! Néhány más anyagot is felhasznált, mint szokott, de a legtöbb mégis az akvarell, amely Nagy Júliának legtöbbször alkalmazott anyaga és technikája fiatal korától.

A kiállítás megnyitását Béres Klára vállalta felkérésre, s nem véletlenül. Klára az első tanítványai között volt akkor hetedik osztályos tanulóként, ügyes rajzosként, amikor a valószerűtlenül törékeny, lányos alkatú váli lány, Kokas Ignác és Áron Nagy Lajos tanítványa átlépte a bicskei általános iskola küszöbét, első és egyetlen munkahelyét. Tanított, s festett. Aztán a tanárnő egyszer csak engedett a biztatásnak, s kisebb-nagyobb kiállításokat rendezett képeiből, miközben ugyanolyan elkötelezett maradt a pedagógusi és tehetséggondozói hivatása iránt, mint diplomája átvételekor vállalta.

„Finomra csiszolt egyedi és egyéni alkotásmódja a témák változtatása során is maradt” – mondta Béres Klára, s akik ismerik Júlia korábbi sok-sok csendéletét, pontosan érzik, mit jelent ez. A tájképek, az enteriőrök következtek az asztali virágok és gyümölcsök, kedves tárgyak után, Erdély, a hegyek, majd a balaldák, s a versek ihlették az újabb munkákat.

Némáné Nagy Júlia festőművész- tanár és Béres Klára, volt tanítványa a kiállítás megnyitója (Fotó: Kun Zoltán)

Az emberi életkor bizonyos határához érve az ember legalább annyit figyel befelé, mint kifelé, ha nem többet Angyalok kéredzkedtek fel Júlia képeire, s lelkének újabb rétegeibe engedett bepillantást azoknak, akik értették azt – sorolta a képeket méltató egykori tanítvány a művész alkotói állomásait. A váli kislány édesanyja abban az időben sokat járt templomba, s fohászkodott Miasszonyunkhoz, amikor ez nem volt „szokás”. Politikailag nem illett S Júliát felnőtt koráig kísérte ez a Mária-tisztelet, amely most a Boldogasszony-sorozatában öltött testet. A lengyelországi Czestohowa Fekete Madonnája érintette meg különösen a lelkét, ezt ő is megfestette magának. S a többieket. Kicsi képeket: kékben, zöldben, gyermekkel és egyedül, a tiszta édes anyaarccal, a magyarok védőszentjeként, s a fájdalmas gyászoló lélekkel, halott fiával.

Máriának sok arca van, akár egyetlen ember szívében is. Némáné Nagy Júlia az általa szeretett Mária-arcait festette meg ennyiféleképp.