Akinek gyalogolni jó

- Nem tartottam magam annak, de az tény, már kicsiként is a hosszabb távú futások izgattak. Megvoltak a céljaim, amelyekért képes voltam minden további nélkül áldozatokat hozni, és ez nem volt önkínzás. Sportolói létem minden pillanatában megtaláltam a motivációt, azt, amiért örömömet találtam abban, amit csinálok.

Jó, szerette Kati a hosszú távú futásokat, de miért váltott gyaloglásra, mert azért 20 kilométeren keresztül riszálva közlekedni, figyelve a technikára, a sebességre, az ellenfelekre, az aligha lehetett könnyű napi gyakorlat...

- Eleinte furcsának tartottam ezt a fajta gyalogló mozgást, nem is tetszett. Őze Tibor mutatta meg, szeretette meg velem az atlétikának ezt az ágát. Furcsa volt így mozogni, de ennek is megvan a maga állandósága. Hamar sikeres lettem, így nem volt okom váltani. Egyéves gyaloglómúlttal felnőtt magyar bajnok lettem 2003-ban, sok korosztályos bajnokságot is nyertem, felnőttként még van egy 10 kilométeres gyalogló ajnoki aranyam. Amikor elkerültem Budapestre, a minél jobb időeredményekre törekedtünk, és szinte csak külföldön versenyeztünk.

Kati a csúcson Budapesten

Ha a Hunyadi DSE csapatával bajnoki aranyakat szerzett, vajon miért hagyta itt székesfehérvári csapatát?

- Mert úgy éreztem, edzőváltásra van szükségem a megújuláshoz, a jobb eredményekhez. Budapestre költöztem, eleinte nem találtam rá a megfelelő mesterre, végül Tábori János lett az edzőm, akivel jó egyéni csúcsokat értem el. Balszerencsés voltam, hiszen megvolt az olimpiai szintem, de mégsem mehettem ki az ötkarikás játékokra, mert abban az évben sok betegséggel küzdöttem, és nem is gyalogoltam. Az európai viadalok során egyéni csúccsal versenyt nyertem, voltam korosztályos világbajnokságon, Európa- és világkupákon, de számomra a legkedvesebb mégis az említett siker volt.

A gyaloglás szubjektív sportág, a bírók néha a versenyzők számára érthetetlenül kizárhatják őket.

- Magyarországon ezért nem szerettem versenyezni. Mindjárt a kezdetekben kaptam egy rossz megítélést, biztos, hogy volt hiba a technikámban, de nehezen tudtam elviselni azt az érzést, hogy a bírók "ja, itt a Kati, őt ki lehet zárni, és így máris dolgoztunk" féle mentalitást. Bár lehet, ez meg részemről szubjektív. Külföldön ilyen nem volt, igaz, javult a technikám, mikor hazajöttem, már változott a megítélésem is. Nehezen viseltem ezt, mert egyéves munkát tönkre tudtak tenni egy téves ítélettel.

Elérkezett az idő, amikor Kati sportolóból civillé vált. Nehéz volt?

- Nem, mert a megélhetésem miatt Budapesten a sport mellett dolgoztam is. Az ingatlanüzletben találtam meg a helyem, ma is ezt teszem. A kisfiam óvodás, kiegyensúlyozott az életem, bizony, jó Varró Katinak lenni ma is!