Tóth Iván, a csarnok névadója - A kézilabda 60 éve Martonvásáron

A tudósító sétált a csarnok felé, odaérve végigmérte azt, így láthatta, a csarnok Tóth Iván nevét viseli. Aki szintén ott volt a gálán, amelyen az Angyalok 33+ és 43+ csapatai mérkőztek egymással. A két együttes összesen 10 Európa-bajnoki arannyal büszkélkedhet (a fiatalok 6, a serdülőknek" becézett 43+ együttes 4 aranyat szerzett a kontinensviadalokon). Mindkét társulatban találhattunk Székesfehérváron (is) kézilabdázott hölgyeket. A lánykáknál" Csenki Judit, míg az asszonyoknál Gabnai Melinda dicsekedhetett székesfehérvári NB I-es múlttal. A meccset nem a serdülők nyerték, legyen elég ennyi, a részletek vesszenek homályba...

Az idén 90 éves Tóth Ivánnal - akit Dobos Lajos, a Megyei Kézilabda Szövetség elnöke kitüntetett - arról beszélgettünk, miként éledt a kézilabda 60 évvel ezelőtt?

Tóth Iván (középen) a novemberi csarnokavatón, a szalaggal Fotó: Szupkai Gábor

- Kézilabdáztam Budapesten és Martonvásáron. De 1953-ban elvittek, elítéltek, börtönbe zártak. A szabadulásom, 1956 után már csak Martonvásáron játszottam. Itt tanítottam, 1957-ben a lányokból alakítottunk csapatot, de a fiúknak is lett együttes. Szerencsére vevők voltak e játékra a fiatalok, egyre többen jöttek, csapatokat alakítottunk, és elkezdtük a bajnokságokon való játékot, igaz, egészen lent. Később magasra, az NB II-ig jutottunk, ezek az évek jelentették az aranykorszakot - mondta.

Kérdeztem a 90 évesen is szellemileg és fizikailag is friss Tóth Ivánt: mire gondol, amikor látja a nevét a csarnok homlokzatán virítani?

- Megérte minden egyes nap, amit a településen a sportért, a szeretett kézilabdáért dolgozhattam, részese lehettem ennek a csodának!