Ünnepekből a hétköznapokba

Egyetemes ünnepek színezik hétköznapjainkat, melyek sokunk életútján szerepet játszanak - kultúránknak és korunknak megfelelően. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy üzletté válnak, de mégis hatással lehetnek ránk: vidámságot, harmóniát teremthetnek, és föltölthetnek minket .

Ünnepekből a hétköznapokba

Elcsöndesülnek az ünnepek, a karácsonyi szünidő vidám nyüzsgése és pihenése. Keresztény hagyomány szerint vízkereszt, január hatodika, után leszedik a karácsonyfákat - számomra ez gyerekkoromban igen szomorú nap volt, szerettem (és szeretek) ünnepelni, jólesett az a meghitt, meleg hangulatú, a karácsony titokzatosságával és misztériumával átszőtt, vidám családi együttlét, mely a téli szünetet jellemezte. A fa csúcsát még emlékeztetőül megőriztem - akár szárazon is, néhány dísszel feldíszítve 1-2 hétig.

Egészen addig, míg sikerült anyut meggyőzni, ne a szokásokra, inkább a saját érzésünkre hallgatva búcsúzzunk a karácsonyfától - s persze, amíg szép is. Számomra színes fényei a tél hidegében meleg hangulatot teremtenek, korán sötétségbe boruló napjait ellensúlyozzák. Akkoriban nem voltam egyedül, az osztálytársakkal versenyeztünk: kinél tart még ki a karácsonyfa?

Hollandiában praktikusabb a mentalitás, és fontosabbak az időpontok: már Mikulás után kezdik, és háromkirályok elteltével (itt ez esik január hatodikára) menthetetlenül leszedik. Mondanom sem kell, nagy feltűnést keltett január végi, s főleg február eleji karácsonyfánk, híres holland tolerancia ide vagy oda! (Persze, mi csak karácsony estéjén kezdtünk.)

Molnár Éva Zsófia a Kiút a korlátok közül című könyv szerzője

Ma már örömmel követi példánkat néhány ünnepkedvelő szomszéd Odahaza már megkezdődött az iskola (itt még pár napig élvezhetjük a téli szünetet, amit csak szenteste napjától adtak ki), a szorgos dolgozók már újév után munkába álltak Ünnepről, ráadásul egy egész ünnepsorozatról váltunk a dolgos hétköznapokra: a meghitt pillanatoktól a kitörő örömig, harsogó vidámságig sok derűben lehetett részünk. Ezután kicsit kopárnak tűnhetnek a hétköznapok, a csillogó ünnepi díszítés nélkül fakónak a szobák, a szabadnapok után feszes és fárasztó lehet ismét a kötöttség A váltás sokszor nehéz, kizökkent.

Szülőhazámba beköszöntött a hófehér tél (lakóhazámba még csak az igazi fagy érkezett meg, de hét végére már havat jósolnak - várom!), őrizve a karácsony egyik lényegét: a békét. A másikat, a szeretetet, őrizzük tovább szívünkben, akinek még kitart a karácsonyfája - a miénk még soká -, emlékeztesse mindkettőre!

Nem csak az új esztendőre, de minden nap, sőt pillanatban örök megújulást, inspirációban gazdag, szeretetteljes, békés, örömteli és EGÉSZséges életet kívánok!