A Tulipános óvoda titkai - emléktáblát avattak a tulipánok alkotójának

A Tulipános óvoda a hetvenes években épült. A fél évszázad alatt az épület sok ezer kisgyermek kezdeti éveinek meghatározó helyszíne volt. Minden székesfehérvári ismeri az Országalmát, a Bory-várat, az Órajátékot, a Püspöki palotát – s ebbe a sorba tartozik a Tulipános óvoda is.  Az épület megálmodóiról és a koronázó párkányon végigfutó kék-fehér motívumokról viszont talán keveset tudunk: tervezője az Ybl-díjas Erdélyi Zoltán építészmérnök, aki a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd később, Pécsett együttműködött a tulipános frízek alkotójával, Lantos Ferenc Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművésszel. A Tulipános óvodának a gyermeknevelésben betöltött feladata mellett tehát művészettörténeti értéke is van. Ezért is érezték úgy többen, akik valamilyen módon kötődnek az épülethez, hogy táblával állítanak emléket az alkotónak. A pénteki avatón elhangzott: Fördős Péter fehérvári ügyvéd és segítői, Fördős Tamás és Fördős András volt az emléktábla felállításának kezdeményezője. Az ünnepségre eljött Apagyi Mária zongoraművész - Lantos Ferenc felesége - is, az emléktáblát pedig Tál Zoltán keszthelyi római-katolikus plébános áldotta meg. Az óvoda gyermekeinek szavalatait követően Apagyi Mária előadását hallgathatta meg az ünneplő közönség.

Az emléktábla-avatás kezdeményezői meghívták az avatásra a város önkormányzatának vezetőit is. Cser-Palkovics András polgármester köszöntőjében felhívta a figyelmet arra: valódi civil kezdeményezés eredménye ez a tábla. Majd megköszönte a kezdeményezőknek a munkát.

- Ami miatt még örülhetünk és büszkék lehetünk, hogy ez a tábla sok mindent megmutat a város elmúlt évtizedekben betöltött szerepéről és fejlődéstörténetéről. Ne felejtsük el, hogy két művészembernek, egy Ybl-díjas építésznek s egy Kossuth- és Munkácsy-díjas művésznek az együttműködése az, aminek most emléket állítunk. Az egyiknek az épülethez, a másiknak a képzőművészeti alkotáshoz volt köze - és nyilván közben egymásra találtak, együtt álmodtak és valósítottak meg valamit. S gondoljunk bele, hogy ez mikor és hogyan történt: a 70-es, 80-as években a város lélekszáma sok-sok tízezer emberrel emelkedett meg. Rengeteg lakást kellett építeni akkor, relatíve rövid idő alatt. Nem mellesleg e folyamat során, sok esetben a közintézmények – iskolák, óvodák - hamarabb épültek meg, mint a köré épülő lakótelepek – fogalmazott Cser-Palkovics, hozzátéve: a Tulipános óvoda jellemző motívumainak köszönhetően igazodási, sőt, ma is találkozási pont, melynek ma már a történetét is megismerhetik az erre járók.

Nagy András, a Janus Pannonius Képző- és Iparművészeti Osztályának vezetője tartott megemlékezést a művészről, a motívumról, s rávilágított: a tulipán motívuma Örkény egyik egypercesére utal, amelyben a meghasonlott tulipánról ír.

- A tulipán egy virágcserépbe volt elültetve, s levetette magát az emeletről azzal, hogy „nem akarok többé tulipán lenni!”. Itt is megvan – utal a frízre a szakember - az ismétlődéseknek köszönhetően az, hogy a tulipán átváltozik valami mássá, ugyanakkor mindig tulipán marad… - mesélte a történetet az osztályvezető, elárulva egy másik fontos tudnivalót is: a korszak – „a politikai szituáció”, melyben Lantos a művet készítette, nem fogadta el az absztrakt-geometriai műveket. A szocialista kultúrpolitika korszakában talán egyetlen menedékpont e téren az épületek díszei voltak. Ezért zárta hát Lantos ismétlődő tulipánmotívumait az örökérvényű, soha el nem kopó zománcba a Tulipános óvoda felső peremén.