2023.07.06. 21:26
A lajoskomáromi labdarúgók jövőre a bajnoki tabellán is szeretnének előrelépni
A vármegye déli részén fekvő település együttese a 9. helyen zárta a pontvadászatot az első vonalban, május végén pedig a klub történetének egyik legnagyobb sikerét érte el az FVLSZ által rendezett kupadöntő megnyerésével.
Mosberger Mátyás ügyvezető reméli, még jobban szerepelnek majd a bajnokságban
Fotó: Horog László / FMH
Érthetően nagy volt az öröm május végén a Sóstói Stadionban. Fejér legimpozánsabb sportlétesítményének fejlelátója megtelt drukkerekkel, érthetően sokan érkeztek Baracsról és Lajoskomáromból. Utóbbiak örülhettek, lévén, kétgólos győzelmet arattak. Nem sokkal később zárultak a vármegyei bajnokság első osztályának küzdelmei is, ahol a lajosiak végig középcsapatként szerepeltek; a 9. helyen zártak.
– Úgy gondolom, sikerül úgy megerősítenünk a keretet, hogy jövőre ott legyünk az élmezőnyben – mondja az első, hétfő kora esti edzést megelőzően az ügyvezető, Mosberger Mátyás. Miközben mesél az elmúlt szezonról, a falu felőli kapunál dolgozó fűnyíró gép hangja beszűrődik. Mire megérkeznek a futballisták a nyitótréningre, mindennek rendben kell lennie a létesítményben.
A sportvezető csillogó szemekkel beszél a május végi kupadöntőről. „Amíg élünk, emlékezni fogunk a Baraccsal vívott fináléra. A Lajoskomáromi Sportegyesület nevében ismét meg kell köszönnöm a Fejér Vármegyei LSZ minden munkatársának, a szövetség elnökségének és a Fehérvár FC-nek a Fejér Vármegyei Kupadöntő soha nem látott, magas színvonalú, profi módon történt rendezését. Elismerés jár mindenkinek a szervezés és a körülmények miatt, játékosaink és a velünk szimpatizáló szurkolóink életre szóló élményt kaptak. Sokan előzőleg nem csupán a MOL Arénában, az utóbbi évtizedekben labdarúgó-mérkőzésen sem jártak, vagy csak nagyon ritkán. Ezért is hatalmas dolog, hogy számításaink szerint több mint kétezer lajoskomáromi szurkoló eljött a fináléra. Sokan érkeztek a falunkból, valamint akadtak olyanok is, akik már elkerültek a településről, de Fehérvárra ellátogattak miattunk. Jó meccset vívtunk a megyei II.-ben dobogós Baraccsal, megérdemelten nyertünk.”
A klubot 1927-ben alapították helyi sportbarátok, a jelenleg is használt kék-sárga színkombinációt ötlötték ki. Az első igazán komoly sikerre az 1973/74-es idényig kellett várni, a megyei másodosztályt megnyerték, 2003-ig szerepeltek ebben a divízióban, összesen egy ezüstöt és négy bronzot gyűjtöttek. Illetve volt ennél is feljebb, az 1990/91-es szezont megnyerték a Velencetours együttese előtt, az NB III.-ban kezdték meg szereplésüket. Az első idényben a 7., a másodikban az 5. helyen végeztek a Duna-csoportban, a harmadik szezon kiesést hozott, a Nyergesújfaluval együtt búcsúztak a magyar futball harmadik vonalától. A gyenge ősz után erős tavaszt produkáltak, volt esélyük a bennmaradásra, végül búcsúztak. Következett ismét a megyei első osztály, 1994 nyarától. Két bronzérmet összehoztak azóta, persze, voltak fájó pillanatok is, 2003-ban kiestek, tizenegy szezont töltöttek a megyei második ligában, majd visszatértek korábbi sikereik színhelyére. Az elmúlt közel tíz idény során mindössze egyszer érintette meg őket a kiesés szele, amúgy magabiztosan őrzik tagságukat a megyei I.-ben. Másfél éve a bácskatopolyai Dobuda Igor a vezetőedző, a szakvezető a Vidi utánpótlásában is tevékenykedik. Jó munkát végez Lajoskomáromban, amit igazol a megnyert kupadöntő is.
Aztán a helyi edzőlegendára, az ügyvezető édesapjára, a 89 esztendős, a mérkőzéseket továbbra is a helyszínen megtekintő Mosberger Pálra terelődik a szó. Megszakítás nélkül, 1968-tól 2001-ig dirigálta a csapatot, jelenleg az egyesület tiszteletbeli elnökeként tevékenykedik. Olyan futballisták kerülnek szóba, akik innen jutottak az NB I.-ig, tehát a magyar foci legmagasabb osztályába. Szalai Csaba ugyan Fehérvárról igazolt Lajoskomáromba, de az itteni, NB III.-as évek után vitte el a nem sokkal később élvonalba jutó Gázszer FC, a megbízható védő később szerepelt Siófokon, Nagykanizsán és a Videotonban. A szintén fehérvári Szabó Zoltán a harmadosztályú évek után írt alá Siófokra, volt házi gólkirály az NB I.-es, balatoni csapatban. A helyi foci legendájának számít a két évtizede elhunyt Béres Mihály, aki gólkirály volt a megyei első osztályban, anno invitálta az NB I.-be jutó MÁV Előre, de nemet mondott. A sokak szerint legtehetségesebb labdarúgó, a pengés középpályás, Szétágh Gyula szintén jó ideje nincs már az élők sorában. Egy Videoton elleni, nyári, barátságos mérkőzésen hívta fel magára a figyelmet. „A hírek szerint felvették vele a kapcsolatot a piros-kékek, de ő sem vállalta a jóval magasabb osztályt” – jegyzi meg az ügyvezető. Aztán a kislángi születésű játékmestert, László Istvánt említi, akit 17 évesen igazoltak le a megyei másodosztályból, 41 évesen még szerepelt a lajosiaknál, pályafutását Mezőszilason fejezte be. Csatárként alkotott maradandót a falu egykori büszkesége, a szintén elhunyt Ruppert József, aki ipari méretekben ontotta a gólokat, leigazolta az NB II.-es Siófok, amely fel is jutott az NB I.-be, de Ruppert akkor már nem volt a csapat tagja, visszatért Lajoskomáromba, majd az NB II.-es Pakshoz távozott. Az ügyvezető jolly jokerként említi Winkler Istvánt, aki egy éve nincs az élők sorában. Minden poszton maradandót alkotott. Fiatalon csatárt játszott, majd az évek múltával került mindig egy sorral hátrébb, előbb a középpályára, majd a védelembe, végül kapusként szerepelt. Vetődni nem szeretett, viszont remekül helyezkedett, a legtöbb meccset ő vívta a csapat szerelésében.
Aztán visszatérünk a jelenbe. Az anyagiak rendezettek, erre mindig figyeltek a klubnál. A hatvanas években – amikor Mosberger Pál kezdte az edzősködést – Talabér József volt az elnök, a folytatásban Bodai László, Havasi Jenő, tíz éven át a korábbi középpályás, Horváth Lajos, az utóbbi évtizedben pedig a jelenlegi polgármester, Pirtyák Zsolt vezeti a klubot, tőle a napokban veszi át az egyesület irányítását Csepregi Attila. A csapat lelkes támogatója, egyben szakosztályvezetője, Csulik György öt éve hunyt el, a folyamatosságot az egyesületnél Mosberger Mátyás és Béczi János vezetőségi tag jelenti. Előbbi harminc, utóbbi tizenöt éve dolgozik a csapat mellett. Mosberger azt mondja, nagy tervekkel várják az új idényt, az újabb kupadöntő elképesztő bravúr lenne, valamint a bajnokságban szeretnének ott lenni a közvetlen élmezőnyben.