Tokaji Viktornak három fronton kell bizonyítania

Két, pikáns derbivel indította a szezont a FEHA, Tokaji Viktor vezetőedző szempontjából biztosan. Miskolcon vezettek, majd nagy csatában kaptak ki 2-1-re, pár nappal később pedig a DAB-ot fogadták és gyűrték le 5-3-ra.

- A hokis, majd az edzői karrierem ismeretében elmondható, valóban két, nem hétköznapi találkozóval nyitottunk, számomra a presztízsmeccsek mindig extra töltetet adtak, de nem határozták meg azt, hogy miképp álljak hozzá az adott összecsapáshoz edzőként, vagy anno hokisként. Mivel a tavasszal az U21-es, fehérvári gárdával Miskolcon nyertük meg a bajnokságot, így azt gondolom, nem csak én, hanem a csapat nagyobbik része is pozitív élményekkel érkezett a szezonkezdésre. Nagy elánnal kezdtünk, Az első tíz percben nem feltétlenül az történt, amit szerettünk volna, de ettől függetlenül jól álltuk a sarat, sokat blokkoltunk és önfeláldozóan játszottunk. Aztán megtaláltuk a saját ritmusunkat és a lőtt gólunk megnyugtatott minket. A második játékrészben egyenlő erők küzdelme zajlott, leginkább fegyelmezett játékot mutattunk be azzal együtt, hogy egy hátrányos gólt összeszedtünk és egy kavarodásból szerzett góllal előnyt szerzett az ellenfelünk. A harmadik játékrészben is kifejezett jó dolgokat csináltunk, de nem tudtunk betalálni. Összességében nagyon érett, stabil csapatjátékot láttam, szervezettek voltunk és el tudtuk tüntetni a két csapat közötti nyolc légiósnyi különbséget. Azt gondolom, megkönnyítette volna a dolgunkat, ha legalább egy alkalommal emberelőnyben vagyunk, de valószínűleg keveset dolgoztunk azon, hogy előnyt kiharcoljunk ki magunknak. Ezzel együtt is elégedett voltam a fiúkkal. A második, Dunaújváros elleni derbinél már nagyjából tudtuk, mire számíthatunk, mert játszottunk egymás ellen egy ismerkedős felkészülési mérkőzést. Jól kezdtük a meccset, diktálni szerettük volna a tempót az elejétől kezdve, aztán egy elügyetlenkedett kihozatal után kiszolgáltatott helyzetbe hoztuk magunkat. Egyébként ezen a meccsen ezt jó párszor eljátszottuk és rendre az volt az érzésem és gondolatom, hogy saját magunknak tesszük nehézzé a dolgunkat, mert ahányszor bejöttek a harmadunkba, szinte mindig gólt kaptunk. Nem volt annyira tiszta a fej és a koncentráció. Sok volt a pontatlan passzunk, befejezésünk. Akartunk, nyomtunk, és valahogy sikerült bepasszíroznunk a góljaink többségét, amivel meg tudtuk nyerni a találkozót. Sok feladat van még előttünk, de a kezdésünket kifejezetten jónak mondanám. Pénteken, a Miskolcon lőtt gól kevésnek bizonyult, ebben biztosan fejlődnünk kell a jövőben, vasárnap pedig a koncentráció volt foghíjas. Az olyan mérkőzéseket ahol irányítani tudunk, meg kell tanulnunk megnyerni.

Most indult az idény, tehát nagyon messze még a vége. A szakvezető szerint a rájátszás nem földtől elrugaszkodott elvárás.

- Nagyon szeretném a csapatot a playoff-ban látni, fontos, hogy a srácok is így vannak ezzel. Sok volt a jövés-menés az új szezon megkezdése előtt, általánosságban talán elmondható, hogy tavalyhoz képest erősödött a liga. Mi továbbra is a magyar fiatalokra szeretnénk fektetni a hangsúlyt, olyan mérkőzéseket akarunk játszani, ahol a fejlődés szempontjából a legjobb és legtöbb impulzust tudjuk adni a játékosainknak. Nehéz volna erősorrendet felállítani, de az biztos, hogy ez a csapat mindenki dolgát meg fogja nehezíteni, ha hiszünk magunkban, sok jó dolog is történhet velünk a szezon folyamán.

Tokaji tavaly nyáron nem jött idegen helyre, Fehérvárt, a klubot jól ismerte. Anno a Huddinge IK csapatából, a svéd másodosztályból érkezett az EBEL-be, 2007-ban. Nyolc évet játszott itt, legvégül egyet a MAC-ban.

- A Fehérváron játékosként eltöltött évek igazán meghatározóak voltak számomra és kicsit fura most edzőként visszamenni ugyanabba az öltözőbe és most kívülről látni mindazt, amit akkor belülről tapasztaltam. Az, hogy tudatosan készültem volna az edzői pályára, talán túlzás, hiszen az volt a célom, hogy szinte életem végéig tulajdonképpen hokizzak. Glen Williamson volt az első szakvezető, aki meghívott egy utánpótlás edzőtáborba, ahol megtetszett a jégkorongnak ez a része is, egyre jobban elkezdett érdekelni. Főleg a hátvédjáték, ami egyébként ma is szerepet játszik az életemben, csakúgy mint maga az edzősködés.

Amikor arról faggatom, játékosként melyik tréner gyakorolta rá a legnagyobb hatást, azonnal rávágja, akivel Sapporóban feljutottak az elitbe, az ukránok legyőzésével.

- De Ted Sator is nagyon jó hatást gyakorolt rám, a Volánban és a válogatottban is, valamint Rich Chernomaz is, akinek a játékosa voltam. Most, hogy már edző vagyok, Glen Williamson és Majoross Gergely, azaz Mogyi, akit érdemes kiemelnem. Utóbbival a szlovák pontvadászaton, azaz a Tipsport Ligában volt szerencsém lehúzni két szezont és most is boldogítjuk egymást a felnőtt válogatott stábjában. De korábbi játékostársammal, Svasznek Bencével is nagyon jól megtaláltuk a közös hangot és sokat segítettünk egymásnak. Képesek voltunk egy szituáción vitatkozni, a történéseket lerajzolni, eljátszani akár egy órán keresztül is, csak azért, hogy a másik elfogadja az egyik igazát. Visszatérve a sportolói karrierem légiós esztendejére, a svéd másodosztály előrébb jár, mint az osztrák bázisú bajnokság, ez anno is így volt. Ezt a saját bőrömön is éreztem, azaz valószínűleg nekem könnyebb volt adaptálódnom anno az EBEL környezetéhez. Ettől függetlenül jó volt látni a mostani Hydro Fehérvárt, a Kiss Dávid által vezette csapatot pár napja a Bajnokok Ligájában a svéd Farjestad ellen. Igazi hokis csemege volt, ahogy a többi CHL-es mérkőzés is.

Tavaly a fehérváriak a végül megnyert, hazai U21 mellett az osztrák U20-as bajnokságban is érintettek voltak, az alapszakaszban meneteltek, azonban a negyeddöntőben elbúcsúztak, a Linz jobbnak bizonyult, 2-1-es összesítéssel.

- Ha őszinte akarok lenni, kicsit felemásak az érzéseim a 2023-24-es idény kapcsán, mert bennünk lett volna több, sőt akár a végső győzelem is az osztrák korosztályos bajnokságban, de a sors fintoraként nálunk úgy alakultak a mérkőzések, hogy azok a srácok, akik tudtak volna segíteni, épp a Titánokat húzták. Azaz ami a másik klubnál sikerült, az nálunk nem, viszonylag korán el kellett búcsúznunk a ligától. Ha az alapszakaszt nézem, ahol mindenki az adott és valós csapatával játszik, akkor másképp fest a helyzet, hiszen az első oda-vissza kör után a második helyen zártunk, így a felsőházba kerültünk, ahol csak a Salzburg és a Villach tudott megelőzni minket, tehát annak a csapatnak nagy dicséret jár, hiszen volt, hogy többségében U18-as fiúkkal mentünk a hétvégi fordulókra. Úgy gondolom, a tavalyi utánpótlás csapatokból többen rövidesen a felnőttek között is szerepet kaphatnak, 5-6 játékos szerintem biztosan.

Tokaji sportolói karrierje kerül szóba, azt mondja, kimondottan szerencsésnek tartja magát.

- Ugyanis azt csinálhatom egész életemben, amit szerettem és szeretek, játékosként, illetve most edzőként. Villamosmérnöki diplomával rendelkezem, de a sportban tudtam igazán kiteljesedni, úgy gondolom, ami a jégen megtörtént velem, mindenért megdolgoztam, illetve megdolgoztunk a társakkal, klubszinten és a válogatottban is. Nagy álom volt az A-csoportba jutás, ami 2008-ban megvalósult. Szerettem volna még talán picit tovább játszani, illetve pont itt, Fehérváron szakadt el bennem valami. Aztán a MAC-hoz igazoltam, ami jót tett a lelkemnek, úgy éreztem, így be lehet fejezni egy pályafutást. A nagy tervem és vágyam mindig is az volt, hogy a gyerkőcöm lásson még játszani, meccs után körbevigyem a jégen. Ez tulajdonképpen sikerült is, két emlékmérkőzés alkalmával. Talán nem az álmaimnak megfelelően, tétmeccs után, de végül is ezt is kipipálhattam. A következő nagy lépés az edzői pályám során az olimpiai szereplés lenne.

Tokaji edzőként is eltökélt, ahogy annak idején játékosként is gondolkodott.

- Ebben a szakmában nehéz hosszú távú terveket szőni. Itt már azért nyilván a család is egy komoly faktor, kihívás minden szempontból. Egyelőre örülök a mostani megbízatásomnak Fehérváron, illetve a felnőtt válogatott másodedzői pozíciójának. Szeretnék ezeknek maximálisan megfelelni és a lehető legjobban teljesíteni mindkét, de inkább három fronton, utóbbi a családot jelenti. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a klubban is és otthon is támogatják ezt a dolgot, valamint a stábbal együtt is le tudjuk szervezni, meg tudjuk beszélni, előre tudjuk tervezni a dolgainkat. A kollégák mindenütt nyitottak és segítőkészek.

A fia, Dominik 7 és fél esztendős, természetesen jégkorongozik már két éve, a Vasas színeiben.

- A nejem, Zsófi műkoriedző, tehát a jég mellől választottam párt. Nem erőltettük a jégkorongot a gyereknek, csak a sportot javasoltuk, illetve jeleztük, ha lehet, legyen csapatsport. Örülök annak, hogy jó a közösségük, szeret edzésre járni a suli mellett. Az élsportot majd magának választja, a jelenben az fontos, hogy jó közegben legyen és élvezze azt, amit csinál. Emellett egy örökmozgó, mint szinte minden gyerek, több sportot is próbálgat. Ha élsportoló lesz, támogatjuk majd. De ha zenész, akkor abban segítjük, ha pedig bármi más, akkor is mellette leszünk. Érezze jól magát a bőrében, az a legfontosabb.