A nagymama konyhájában - A giccs bájossá emelkedett

A hímzett falvédő soha nem lesz népművészet! Ezt le kell szögeznünk akkor is, ha a kézimunkák láttán biztosan tudjuk: egyediséget, személyességet, valamiféle alkotói minőséget takarnak az alig 100-120 éves konyhai divat rekvizitumai. Giccs, mosolyogtató naiv báj, letűnt idők így-úgy értelmezhető üzenete a hímzett falvédő, amely egy időben a városi konyhákban is létjogosultságot kapott. Sőt! Igazándiból onnan szivárogtak le meglehetősen gyorsan a falusi konyhákba, ahol akkoriban csukták be a szabadkéményt, s tüntették el az igazi népi szépségeket a maguk egyszerűségével együtt.

A kiállítás nyitóján a Harangvirág dalkör asszonyai énekeltek kékfestőben  (Fotók: Zsohár Melinda)

A csákvári Vértes Múzeum Baráti Köre gyakran rendez kiállítást a tájház és a hajdani tűzoltótorony épületében – leginkább a maguk örömére, helyi kincsekből. Fotókból, festményekből, helyi alkotók munkáiból. Régi bútorok, berendezési tárgyak, textilek, edények, apróságok vándorolnak a baráti körhöz, a kidobásra ítélt, elfeledett tárgyak megtalálják itt helyüket.

Nem szabályos múzeum, helytörténeti kiállítás formálódik itt, ismerik el Tóth Árpádné Mária és Bodrogai Gyuláné Erzsébet, a fő szervezők. Szakszerűen nem nevezhetők így ezek az enteriőrök, mégis otthonos, hangulatos, múltidéző lakásbelső bontakozik ki apránként a termekben, legalább kétgenerációnyi időt átölelvén. A szekrény száztíz éves, a varrógép nyolcvan, az esküvői kép hetven, a gyúródeszka hatvan. A csákvári cserépfazék viszont mindegy hány éves, mert az csakugyan népművészet, tradíció és gyönyörűség. Csorbán is.

A nagymama konyhája című kiállításra hímzett falvédőket gyűjtöttek össze különböző korszakokból, s képek gyanánt tették a falra őket. Néhány szövött kendő is bekerült, ezek is időtálló darabok – értékükben nem halványulók. A hímzett falvédők a sete-suta, de mindenképp ábrándos tekintetű lányokkal, asszonyokkal (és általuk) a kispolgári ízlésvilágot hozták el a falusi otthonokba, jóra intő versikékkel, szerelmes dalocskák soraival, imádságos szelídséggel. Erre futotta. Kedves öreg néniknél meg-megvannak, a többség azonban szekrények mélyén lapul. Ha még Rusztikus, régies konyhákban szellemes, kedves ötletként bőven elférnek, s újra fel is bukkannak. Miért is ne? A műanyag dömping semmivel nem szebb.

A kiállítás nyitóján a Harangvirág dalkör asszonyai énekeltek kékfestőben, saját sütésű finomságokat hoztak, s a falvédőket böngészték az énekszó után. Érdekes. Mindenki valahogy a gyerekkorára emlékezett. Nagymamákra, illatos buktákra, egy elsüllyedt világra, hímzett falvédőkre a sparhelt mellett, varrott-horgolt csíkra a stelázsin, rózsás abroszra az asztalon. Egy kicsit lassúbb életre.