Dóra bárónő bútorai

Mert a tárgyaknak megvan a maguk sorsa... Ez a sors pedig különösen érdekes, ha egy játékról van szó, amelyhez nagyon tudunk kötődni...Épp ezért nem csak a játékok sorsa izgalmas, hanem azoké az embereké is, akik féltve őrizték, nem hagyták veszni a legnagyobb bajban sem...

Ezért is volt érdekes a legutóbbi fehérvári játékkonferencián Nagy Veronika előadása, hiszen Tudósok, bárónők, nepperek címmel azt vizsgálta, hogy a Moskovszky-gyűjtemény tárgyai mögött miféle ember-és játéksorsok sejlenek fel.

Nagy Veronika már az elején leszögezte: egy gyűjtemény kialakulását mindig megelőzi a kiválasztás. Ami a gyűjtő motivációját illeti: Moskovszky Évától tudjuk, hogy ez kifejezetten lelki eredetű volt. Édesanyja, Auer Erzsébet számára a játékgyűjtés arra szolgált, hogy pótolja az elveszett gyerekkort. Hiszen Auer Erzsébet korán elveszítette édesapját, a költözéskor pedig édesanyja megszabadult az akkor 13 éves lány régi játékaitól - amik a nagylánynak az otthon melegét jelentették...

Az 1760-ban készült sakktábla-intarziás ebédlőszekrény is Groedel Dóra szerzeménye volt egykor (Fotó: Koppán Viktor)

Auer Erzsébetnek a gyerekkori veszteség miatt felnőttként vált szenvedélyévé a játékgyűjtés, és ebben társa volt lánya, Moskovszky Éva is, aki tudós igényességgel kezdett el foglalkozni a játéktörténetettel, kultúrtörténettel. Nagy Veronika arról is beszélt, hogy ezek a tárgyak főleg a 19. századi játékipar termékei. De vannak köztük olyanok is, amelyek eredetileg apró mintadarabként szolgáltak. A mesteremberek - bútor- és kályhakészítők - így mutatták be, mire képesek. De a felnőttek apró használati tárgyai - miniatűr könyvek, szuvenírok - is bekerültek a gyűjteménybe. Ezek a szerzemények beépültek a babaszobákba, amiket a gyűjtők rendeztek be, játéktevékenységük teremtette meg a tárgyak kohézióját.

Fontos információt ad az is, miként kötöttek ki a tárgyak gyűjteményben. Természetes, hogy Moskovszky Éva hajdani mackóinak is ott a helye: a 30-as, 40-es években készült darabok egy része a híres Steiff játékgyár terméke, vagy a budapesti Hoffmann kisasszonyok munkája.

A legértékesebb darabok azonban egy másik gyűjtő tárgyai voltak egykor. Groedel Dóra bárónő gyerekkora óta gyűjtötte a játékokat: az 1900-as évek elején ezzel a hobbijával szinte egyedül állt az akkori monarchiában.

Groedel Dóra nagyapja zsidó mesterember volt, aki gazdag üzletemberré vált, a család 1903-ban nemesi rangot vásárolt. Groedel Theodóra hozzáment Emeich von Thurn und Taxis grófhoz, és nagypolgári életet élt. Miután a férje elhagyta, hozzáment Korbuly Lajos földbirtokoshoz. A házaspár rengeteg műtárgyat halmozott fel, Dóra játékgyűjteményéből kis szobákat rendezett be, ám a babáit nem helyezte el bennük. A Műgyűjtő 1929-es számában cikk jelent meg hobbijáról, és a fotók azt is megmutatják, melyek azok az apró bútorok, amelyek a Moskovszky-gyűjteménybe kerültek, a háború után. Dóra - aki halála után egy múzeumra akarta hagyni a gyűjteményt - ugyanis 1945 után kénytelen volt eladogatni a csodálatos darabokat. Tőle származik egy különleges, 18. századi nürnbergi babakonyha, kézzel kalapált vörösréz edényekkel, óntányérokkal, de az a fantasztikus sakktábla-intarziás, 1760-as években készült ebédlőszekrény is, ami Moskovszky Éva legféltettebb kincsei közé tartozott...

A Moskovszky-gyűjtemény más darabjai Éva néni környezetéből érkeztek: a tudományos élet jeles személyiségeitől. Sternegg Máriától, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetőjétől például, aki édesanyja, Janny Gizella 1890-es évekből származó játékait ajánlotta fel. A néprajzkutató Kresz Mária pedig saját gyerekkori játékával, egy Hessen-Kasseli parasztpárral ajándékozta meg.

Sok tárgyról nem lehet tudni az eredetét, hiszen a műkereskedelemből származnak. Mégis érdekes adalékul szolgál egy-egy felirat. A gyűjteményben szerepel egy miniatűr kötet, 1896-ból: Magyarország története. A minikönyvből személyes emlék vált, első lapján ugyanis ez olvasható: Fenyő Pannika barátnőmnek, 1925. Karácsony: Csinszka . Fenyő Miksa lánya 15 éves volt ekkor, neki dedikálta az akkor 31 éves Csinszka, Ady Endre múzsája... A tárgy ettől új jelentéssel bővült. Nem csak azért izgalmas, mert helyet kapott egy babaszobában, hanem kultúrtörténeti szempontból a gyűjtemény egyik legértékesebb darabjává vált... A tárgyak históriája, az adatok, apró információmorzsák felértékelődnek: mesélnek a tárgyakat birtokló emberekről, olykor sorsukról is.