Kicsinyítéssel a túlnépesedés ellen

Minden egyes miniatűr ember a töredékét éli fel egy normális méretű férfi vagy nő fogyasztásának, ezzel kíméli a bolygót és az energiaforrásokat – olvasható a Vasárnap Reggel legutóbbi számában, amelyben Kubiszyn Viktor készített interjút a kétszeres Oscar-nyertes Christoph Waltzcal, aki egy szerb életművészt alakít Alexander Payne sci-fi-vígjátékában.

Mit gondolt, amikor először látta a Kicsinyítést?

A Paramountnál levetítették, de még nem volt kész, dolgoztak rajta. Nekem nagyon tetszettek az utómunkálatok során hozzátett trükkök. Nem változtattak sokat: a sztorihoz semmit sem tettek hozzá, nem vettek ki belőle, csak technikailag egy gyönyörű áramlást adtak a filmnek. Nem lett pörgősebb a végső vágástól, mindvégig a film alapötlete van a középpontban. Nagyszerű élmény volt  látni.

Alexander Payne és Jim Taylor, a forgatókönyvírók jó ideje dédelgették ezt a tervet. Mikor találták meg önt?

Legalább tíz éve dolgoznak rajta. A Kicsinyítés ötlete nem új, mindnyájan olvastuk Gulliver utazásait, újszerű viszont az ötlet alkalmazása, az időszerűsége és a környezet. Nem sokkal a forgatás kezdete előtt láttam a forgatókönyvet, a szereplőválogatáskor. Megkereshettek másokat is a szereppel, akik közelebb álltak Alexander elképzeléseihez, de végül én lettem Dusan, a szerb playboy.

Mi vonzotta a lekicsinyített emberekről szóló sci-fi-vígjátékban? Mennyire illik ez a film a színészi karakteréhez?

Szerettem volna Alexanderrel dolgozni. Ebben az esetben teljesen más elképzelései voltak a szerepről, mint nekem. Ő írta a történetet, nyilván pontos elképzelése volt a karakterről, arról, hogy ki ő, és hogyan, mit kellene csinálnia. Aztán jön a színész azzal a kérdéssel: nem lehetne másként? Erre ő kerek perec azt felelte: lehetne, de nem az én történetemben. Szóval volt egy kis összecsiszolódási időszak.

Dusan a nagyok és az össze­zsugorított emberek között csempészik különféle cikkeket, igazi playboy, élvezi az életet. Dusan Markovic el kellene, hogy bűvölje a nézőket? Vagy inkább óvatosnak kéne lennünk ezzel?

Miért ne bűvölhetné el a nézőket? Árt bárkinek? Ha erkölcsi szempontból nézzük a kérdést: árt valakinek ténylegesen? Egyetlenegy embernek sem. Inkább mentor, tanítóféle. Az a tény, hogy nem tanári vagy akár túlérett személyiség, egyáltalán nem csökkenti azt, hogy mentorálja a Matt Damon alakította főhőst, és segíti abban, hogy kinyíljon a szeme.

Milyen rendező Alexander Payne?

Nagyon szőrszálhasogató. Szeretem a szőrszálhasogatást, mert az a részletek kidolgozásáról szól. Egy történet nem szólhat általánosságokról.

Ön is rendez….

Rendeztem egy filmet, de az, hogy ettől rendező vagyok vagy sem, nem tudom.

Szőrszálhasogatónak tartja magát?

Én valószínűleg még Alexandernél is rosszabb vagyok.

Milyen volt ismét Matt Damonnal dolgozni?

Dolgoztam már vele (Zéró elmélet, 2013), és mindig örömteli tapasztalat. Okos, gondolkodik, tudja, mit csinál. Fegyelmezett, néha már kínosan is.

A Kicsinyítés egyszerre dráma és vígjáték. Hogy tetszett a film hangvétele?

Tetszett, valójában ez a kedvencem az egészben, mert hiszek abban, hogy egy ennyire felkavaró témát feldolgozó történetet csak könnyedebb hangvételben mondhatunk el úgy, hogy sikeres lehessen. Úgy gondolom, elzárkózunk a kellemetlen, ijesztő tények elől, amik esetleg megkérdőjelezik a helyünket a világban. Az ókori görögöknél is nevettetésre szolgált a dráma. A vígjáték kellemetlen részletekkel szembesíthet bennünket önmagunkkal kapcsolatban, de úgy, hogy azokat el is fogadjuk és megértsük.

Borítókép: Christoph Waltz a Kicsinyítés című filmben

AFP / Collection Christophel © Paramount Pictures