A velencei Szegedi Amerikája

Avagy Connecticut államban, New York és Boston között félúton, New Londonban festette őket vászonra Szegedi. 2006-ban ugyanis meghívták a Griffis Art Centerbe, rezidens vendégművészként. Tudni kell, hogy Amerikának ez a része pezsgő kulturális életéről híres, a meghívás tehát hízelgő volt. Igen ám, de ösztöndíjjal nem járt, így hát pályázni kellett. Sikerült is elnyerni a HAESF (Hungarian American Enterprise Scholarship Found) ösztöndíját, ami hat hónapos kinntartózkodást tett kehetővé, a családdal együtt. Csaba bejárt New Yorkba, ahol fotókat, skicceket csinált, majd ezek nyomán festményeket. A képeket kiállították New Londonban, az Art Park-Hygienic Gallery-ben, sikerrel. Néhány el is kelt belőlük, az alkotót pedig ismét meghívták a connecticuti városba, novemberben egy másik galériában lesz tárlata.

Éppenséggel azonban német művésznek is vallhatná magát Szegedi. A 90-es évek elején ugyanis elnyerte a Daad (Deutsche Akademische Austauschdienst) ösztöndíját, az alsó-szászországi Atelierhaus Worpswede vendégművészeként. Kilenc hónapra szólt az ösztöndíj, ám Szegedi Csaba gazdasági szakemberként dolgozó felesége is kapott egy ösztöndíjat, amelyet állás is követett, így a kinntartózkodás évekre nyúlt. Ezek az évek is termékenyek voltak, amelyet németországi és hollandiai kiállítások is bizonyítanak.

Ám most térjünk vissza az Öreghegyre, a manhattani képek közé, ahol arról érdeklődőm, hogy még mindig érdekli-e a festőt a gondolattól a képig tartó folyamat, az alkotás fázisainak megmutatása. Csaba bólogat:

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

Avagy Connecticut államban, New York és Boston között félúton, New Londonban festette őket vászonra Szegedi. 2006-ban ugyanis meghívták a Griffis Art Centerbe, rezidens vendégművészként. Tudni kell, hogy Amerikának ez a része pezsgő kulturális életéről híres, a meghívás tehát hízelgő volt. Igen ám, de ösztöndíjjal nem járt, így hát pályázni kellett. Sikerült is elnyerni a HAESF (Hungarian American Enterprise Scholarship Found) ösztöndíját, ami hat hónapos kinntartózkodást tett kehetővé, a családdal együtt. Csaba bejárt New Yorkba, ahol fotókat, skicceket csinált, majd ezek nyomán festményeket. A képeket kiállították New Londonban, az Art Park-Hygienic Gallery-ben, sikerrel. Néhány el is kelt belőlük, az alkotót pedig ismét meghívták a connecticuti városba, novemberben egy másik galériában lesz tárlata.

Éppenséggel azonban német művésznek is vallhatná magát Szegedi. A 90-es évek elején ugyanis elnyerte a Daad (Deutsche Akademische Austauschdienst) ösztöndíját, az alsó-szászországi Atelierhaus Worpswede vendégművészeként. Kilenc hónapra szólt az ösztöndíj, ám Szegedi Csaba gazdasági szakemberként dolgozó felesége is kapott egy ösztöndíjat, amelyet állás is követett, így a kinntartózkodás évekre nyúlt. Ezek az évek is termékenyek voltak, amelyet németországi és hollandiai kiállítások is bizonyítanak.

Ám most térjünk vissza az Öreghegyre, a manhattani képek közé, ahol arról érdeklődőm, hogy még mindig érdekli-e a festőt a gondolattól a képig tartó folyamat, az alkotás fázisainak megmutatása. Csaba bólogat:

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

Éppenséggel azonban német művésznek is vallhatná magát Szegedi. A 90-es évek elején ugyanis elnyerte a Daad (Deutsche Akademische Austauschdienst) ösztöndíját, az alsó-szászországi Atelierhaus Worpswede vendégművészeként. Kilenc hónapra szólt az ösztöndíj, ám Szegedi Csaba gazdasági szakemberként dolgozó felesége is kapott egy ösztöndíjat, amelyet állás is követett, így a kinntartózkodás évekre nyúlt. Ezek az évek is termékenyek voltak, amelyet németországi és hollandiai kiállítások is bizonyítanak.

Ám most térjünk vissza az Öreghegyre, a manhattani képek közé, ahol arról érdeklődőm, hogy még mindig érdekli-e a festőt a gondolattól a képig tartó folyamat, az alkotás fázisainak megmutatása. Csaba bólogat:

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

Éppenséggel azonban német művésznek is vallhatná magát Szegedi. A 90-es évek elején ugyanis elnyerte a Daad (Deutsche Akademische Austauschdienst) ösztöndíját, az alsó-szászországi Atelierhaus Worpswede vendégművészeként. Kilenc hónapra szólt az ösztöndíj, ám Szegedi Csaba gazdasági szakemberként dolgozó felesége is kapott egy ösztöndíjat, amelyet állás is követett, így a kinntartózkodás évekre nyúlt. Ezek az évek is termékenyek voltak, amelyet németországi és hollandiai kiállítások is bizonyítanak.

Ám most térjünk vissza az Öreghegyre, a manhattani képek közé, ahol arról érdeklődőm, hogy még mindig érdekli-e a festőt a gondolattól a képig tartó folyamat, az alkotás fázisainak megmutatása. Csaba bólogat:

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

Ám most térjünk vissza az Öreghegyre, a manhattani képek közé, ahol arról érdeklődőm, hogy még mindig érdekli-e a festőt a gondolattól a képig tartó folyamat, az alkotás fázisainak megmutatása. Csaba bólogat:

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

Ám most térjünk vissza az Öreghegyre, a manhattani képek közé, ahol arról érdeklődőm, hogy még mindig érdekli-e a festőt a gondolattól a képig tartó folyamat, az alkotás fázisainak megmutatása. Csaba bólogat:

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

- Igen, ha megfigyeled a nagyobb méretű képeket, felfedezhető, hogy láthatóak az ecsetnyomok, a lazúros részletek. Az átfestésnél nem fedem el teljesen az alul levő réteget, mert szeretem, ha látszik a folyamat, amelybe a néző beleláthat, és gondolatban folytathatja a képet.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

És mi a helyzet az absztrakcióval, a narratív, ábrázoló jelentések lehámozásával , amelynek szándékát Szegedi egykor megfogalmazta?

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

- Az a hitem, hogy a kép teljesen speciális, autonóm műfaj, amelynek megvan a saját nyelve. A ritmus, a kompozíció, a struktúra. A konvenciót, miszerint a kép lényege a látvány rögzítése, átvette a fotográfia. A doktori disszertációm egyik fejezete is arról szól, hogyan fordult el az alkotó és a kép az ábrázolástól, a narrációtól, s hogyan koncentrál önmagára. Teljesen lehámozni persze nem lehet a narrációt, hiszen a legabsztraktabb kép is tartalmaz valamilyen valóságélményt, és a legrealisztikusabb kép sem olyan, mint a valóság. Magam is inkább valahol a határmezsgyén állok.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.

Ismét meghívták Connecticut-ba, novemberben másik galériában lesz tárlata.