A Csík jól elhúzta

A 23 éve működő Csík Zenekar Fehérváron újra bizonyította: nem hiába a díjak özöne és a rockot, a bluest is magukba olvasztó feldolgozások révén egyre inkább növekvő népszerűség. Profi zenészekkel van dolgunk, akik szívből muzsikálnak nekünk a színpadon, átadva a magyar néphagyomány változatos dallamkincsét, miközben nem zárkóznak el az újításoktól sem. A koncerten mindkettőre volt példa bőven, így aki az autentikus népzenében leli örömét, az ugyanúgy megtalálhatta számítását, mint az, aki a világzenei vonalat részesíti előnyben.

Majorosi Marianna varászlatosan tiszta énekhangján gyönyörűen szóltak a dalok, Szabó Attila virtuóz hegedű-és gitárjátékát csillogtatta meg az est során, Makó Péter a fúvós hangszereket bűvölte nagy szakértelemmel és érzelemmel, Kunos Tamás a brácsával a háttérben sem maradt észrevétlen, Bartók József bőgője is meghatározó alapot adott a zenéknek, Barcza Zsolt a cimbalmot és a harmonikát uralta, Csík János pedig kedvesen humoros, közvetlen megszólalásaival, énekével, technikás hegedűjátékával tette teljessé a produkciót.

Újdonságnak számított egy 1914-es Kodály Zoltán gyűjtés előadása Csík-féle hangszerelésben, dobbal, egyéb hangszerekkel kiegészülve, Kodály ugyanis a bukovinai székelyeknél csak egy ruszin hegedűs játékát rögzítette. Igazán markáns, pattogós végeredmény született. Játszottak még széki menyasszonybúcsúztatót, Csík János szavaival "ügyes összeállítást" a Szilágyságból s még sok mást népzenei vonalon.
A feldolgozásoknál pedig remekül eltalált volt egy újabb Quimby-átirat, a Fekete lamour, bizsergető hegedűbetéttel, s a Hobo-feldolgozás, a Széki Hobo ugyanúgy megdobogtatta a szíveket, mint a Pressertől vett Te majd kézen fogsz és hazavezetsz "csíkos" változata.
Persze, nem maradt el a már közönségkedvenccé vált kispálos Csillag vagy fecske, illetve a quimbys Most múlik pontosan, ám az este ezek nélkül sem lett volna mulandó élmény.