Luxus

Zsolt István neve talán már keveseknek ismerős, Palotai Károlyé már többeknek, Puhl Sándor és Vágner László már a fiatalabbak számára is megvan, Kassai Viktorról pedig egész biztosan mindenki tudja, kicsoda. Ők az elmúlt mintegy hetven év leghíresebb játékvezetői, nemcsak itthon, hanem szerte a nagyvilágban, de legalábbis Európában. Valamennyien fújták a sípot világbajnokságon, rangos nemzetközi kupamérkőzéseken, és ráadásul a nevek említésének a sorrendjében csaknem folyamatosan szinten tartották a magyar játékvezetés tekintélyét.

Kassai Viktor négy éve vonult vissza, ami nem túl nagy idő, ám azóta még csak halványan sem körvonalazódik, hogy bárki is képes lenne folytatni a sort. Az akkor is látszott, hogy nincs mögötte senki, akit láthatnánk a Bajnokok Ligájában vagy tavasszal bármelyik európai sorozatban, Európa-bajnokságra vagy világbajnokságra még csak nem is gondolhattunk, de azt azért aligha sejtettük, ami mára bekövetkezett. Ott tartunk, hogy ősszel a teljes magyar FIFA-keret egyetlenegy meccset sem kapott még az Európa-ligában sem, a Konferencialiga csoportmérkőzései közül pedig mindössze ötre küldött magyar bírót az UEFA.

Ilyen mélypontra egyébként volt példa, Vágner László utolsó, 1998-as BL-meccse után Kassai Viktor vezethetett meccset legközelebb, 2007-ben, a legrangosabb kupában, az ő feltűnéséig szintén bántóan hosszúra nyúlt a szünet. A jelenlegi keretben a koruk alapján Bogár Gergő, Káprály Mihály és Csonka Bence előtt adódhat lehetőség a kiugrásra, ám ez tényleg csak lehetőség, amelyet roppant nehéz megragadni, olyan hatalmas a konkurencia.

 Zsolt István a visszavonulása után a tekintélyével segíthette Palotai Károly felemelkedését; utóbbi a FIFA játékvezető-bizottságának tagjaként menedzselhette Puhl Sándort a ’94-es világbajnokság döntőjéig, valamint Vágner Lászlót Európa élvonaláig; a két utóbbi kiválóság támogatása nélkül pedig Kassai Viktor jóval kisebb eséllyel jutott volna el oda, ahova végül eljutott. Logikus lenne, hogy az ő hírnevével komoly lökést kaphatnának a mai fiatalok, ám ő azóta megfordult az orosz, majd a bolgár JT élén, jelenleg pedig az osztrák profi játékvezetők vezetője. Akik a magyar bírókat irányítják, lényegében nulla lobbierővel rendelkeznek nemzetközi szinten, és így óriási luxus ki tudja, milyen kicsinyes személyes okokból lemondani az utolsó elismert magyar bíró tapasztalatairól, munkájáról és befolyásáról. A jelenlegi helyzet legalábbis ezt mutatja.