FEOL
Fejér vármegyei hírportál
Tizenhét évvel ezelőtt aranyéletem volt. Egyetemistaként az év első munkanapjának délelőttjén a fotelben terpeszkedtem és a távirányító gombjain zongoráztam. Sokszor csak felnőve döbben rá az ember, hogy fiatalabb korában értelmesebben is eltölthette volna a sok szabadidejét. Erre a konkrét napra azonban egy sportesemény miatt jól emlékszem.
Ahogy egyik csatornáról a másikra ugráltam, leragadtam egy ismételt dartsmeccsnél. Azelőtt nem követtem a sportágat, azt hittem, hogy feltétlenül a tábla közepét kell eltalálni. Így azt sem tudhattam, hogy minden idők egyik legjobb világbajnoki döntőjébe csöppentem. Hamar feltűnt, hogy a sokszoros bajnok Phil Taylor a tábla közepe helyett főleg a tripla húszas mezőt célozta. S így tett Raymond van Barneveld is, aki addig egy alacsonyabban rangsorolt szervezet bajnoka volt. Ezt én akkor úgy fordítottam le, hogy Barneveld volt az amatőr világbajnok, Taylor meg a profi.
Az a 2007-es világbajnoksági döntő a mai napig viszonyítási pont. Taylor az első nyolc leget learatta, majd 3–0-s szettelőnyre tett szert. Barneveld innen állt fel, az utolsó szettet drámai döntő leggel hozta, így győzte le Taylort 7–6-ra.
Hollywoodi történet volt, mint amikor Rocky Balboa kapott egy esélyt Apollo Creedtől.
A darts nem film, mégis valószerűtlen hősök születnek benne.
A világbajnokok közül Gerwyn Price kidobó, Peter Wright és Gary Anderson építőmunkás, Michael van Gerwen burkoló, Rob Cross villanyszerelő volt, Michael Smith egy szarvasmarhatelepen, tehéntrágyában robotolt, Taylor pedig vécépapírtartókat gyártott, mielőtt profi lett.
Átlagos fickóknak tűnnek, akik pocakosan állnak színpadra. Nem kisportolt gladiátorok, szinte egyek közülünk. Az idei vb-n például a gyorskajával ünneplő, csupán 16 éves Luke Littler volt a szenzáció, aki a döntőben 4–2-re vezetett, ám végül 7–4-re veszített a nagy esélyes Luke Humphries ellen szerda éjjel.
Azon túlmenően, hogy a darts-vb-t jó érzékkel az ünnepekre időzítik – amikor nincs sok sportesemény, így nagyobb figyelmet kaphat –, és egy tizenegyespárbaj izgalmait sűríti magába, azért is ragadja magával az embert, mert elhiteti, hogy bárki képes lehet három nyilat a megfelelő helyre dobni.
Tizenhét éve nekem is lett egy dartstáblám, és azóta nem tévesztenek meg a sörhasak. A csúcsra itt is rögös, lemondásokkal és edzésekkel teli út vezet, az év első világbajnoka pedig most is komoly sportteljesítményt tett le az asztalra.