Alapcsapat

Pajor-Gyulai László

Tegnap elutazott a magyar labdarúgó-válogatott Németországba. Azaz a felkészülés új szakasza kezdődött meg, ami egészen szombatig tart, amikor a csapat a Svájc elleni csoportmeccsel elkezdi az Európa-bajnokságot. Addig is csodálatos környezetben, a négyezer lakosú Weiler im Allgäu luxusszállodájában készül a nagy feladatra, a hírek szerint a kisváros már alig várta, hogy vendégül láthassa a magyar futballistákat és teljesítse minden kívánságukat.

A felkészülés most lezárt szakaszában a csapat két meccset játszott, amelyeket a második első húsz percét leszámítva jó lenne elfelejteni, ám nincs igazuk azoknak, akik ezekből kiindulva már most temetik a válogatottat. Egyrészt olyan gólt, mint amilyet Dublinban kapott az írektől az utolsó percben, remélhetően soha nem kap már, egy serdülőmérkőzésen is nevetséges, ha az ellenfél két játékosa is szabadon mehet a labdával a kapusra, nemhogy ezen a szinten. Másrészt pedig olyan szabadon biztosan nem futballozhat majd az Európa-bajnokságon, mint amennyire tehette ezt a csak elméletileg védekező Izrael ellen abban a bizonyos első húsz percben, azaz ez a két találkozó lényegében a meccsritmus felvételét szolgálhatta, többet nem.

Sokan találgatják, vajon hogyan fest Marco Rossi alapcsapata a kontinenstornára, holott nagy valószínűséggel nincs is ilyen.

Nem csak most, egyáltalán. Persze minden magyar – és több külföldi – futballbarát kívülről fújja az Aranycsapat alap-összeállítását, nyilván nem tudva, hogy annak az együttesnek is csak a gerince volt adott, néhány poszton folyamatosan cserélgette az embereket Sebes Gusztáv, az akkori szövetségi kapitány, és a Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor összetételben mindössze négyszer vonult ki a pályára a hosszú évek során, ez a tizenegy név a londoni 6:3 miatt rögzült az emlékezetben. Tegyük hozzá: méltatlanul háttérbe szorítva olyan labdarúgókét, mint például Palotás Péter, Várhidi Pál, Börzsei János, Tóth II József, Szojka Ferenc, de abban a korszakban lett válogatott Fenyvesi Máté és Tichy Lajos is.

Most is hasonló a helyzet: néhány játékos helye biztos a csapatban, ám meglepne, ha a svájciak, a németek és a skótok ellen mindháromszor azonos összeállításban kezdene a magyar együttes. Az egy Szoboszlai Dominik kivételével nincsenek sztárjaink, és különös módon éppen ebben rejlik a válogatott ereje. Csapatként tud roppant erős lenni, és ha a játékosok ezt tartják szem előtt, akkor szép napok elé nézhetnek Németországban.