A csodák

Pajor-Gyulai László

Ezek olyan hírek, hogy amikor először olvassuk, azt hisszük, április elseje van. Aztán persze rájövünk, hogy senki sem akar lóvá tenni minket, akkor pedig nem hiszünk a szemünknek. Elolvassuk újra és újra, és csak sokadszorra esik le, hogy ez bizony szóról szóra igaz. A múlt héten ez ráadásul kétszer is előfordult. Az első hír budapesti. A BLASZ negyedik osztályában a Szent István II. csapatának az utolsó fordulóban tizenöt gólos győzelemre volt szüksége az UDSE Gázgyár II. ellen a bajnoki címhez, ami ezen a szinten is csodaszámba megy. Csodák márpedig létezhetnek, ugyanis ha hiszik, ha nem, a végeredmény 17-2 lett. Mondhatnánk, ilyen nincs, de van ez még tovább is, sőt, ez semmi.

A Bács-Kiskun vármegyei U14-es bajnokság Északi csoportjában az utolsó fordulót megelőzően a Miklósi GYFE és a Kerekegyházi SE csapata egyaránt 40 ponttal állt. A szentmiklósiak gólkülönbsége 140-10, míg a Kerekegyházáé 105-15 volt. 

A Miklósi GYFE 1-0-ra legyőzte a Nyárlőrincet, így a riválisának 42 góllal kellett volna győznie a Pálmonostora ellen az aranyéremhez – és láss csodát, pontosan ennyivel győzött, 43-1 lett a végeredmény…

Úgy tudni, a 60. percben három gól is esett. Még egyszer: hatvan másodperc alatt három gól úgy, hogy legkevesebb kétszer fel kellett állni középkezdéshez és visszaérni a kapuhoz, ez még rohanva is nehezen vagy sehogy sem megvalósítható. És ne felejtsük el, hogy ebben a korosztályban csak nyolcvan percig tartanak a mérkőzések, ami a „bravúr” értékét jócskán megemeli.

A két illetékes regionális szövetség természetesen vizsgálatot indított a mérkőzések ügyében, és remélhetően mindenki jól látja majd, hogy a két eset nem ugyanaz, a másodikban 14 éves gyerekekről van szó, akikről aligha hihető, hogy maguk találták ki az esetleges megegyezést. Bundázni a felnőttek között is elítélendő, de gyerekeket belekeverni undorító. Persze, a bundázás tényét még be is kell bizonyítani, a vizsgálat akár oda is kifuthat, hogy puszta véletlen, már-már csoda történt, az eredmény éles meccsen született meg.

Csakhogy az pusztán morális szempontból lenne megnyugtató. Az sem kevés, de akkor meg az a kérdés fogalmazódik meg, hogy mi értelme van egy olyan bajnokságnak, amelyben ekkora a különbség a csapatok között. Ebben a korban és osztályban a játék öröme a legfontosabb, és el lehet képzelni, mekkora örömöt okozhat mondjuk a Pálmonostora kamaszainak, hogy a tizenhat meccsükön 198 gólt kaptak 24 rúgott ellenében. Szóval legyen bármi is a vizsgálat vége, itt valami nagyon nincsen rendben.