Az ukrán Seuso visszhangja

Mint arról előzőleg tudósítottunk, a szomszédos Ukrajnában a legjelentősebb múzeumi folyóirat, a Muzejnij Prosztir világhálós portálja május elején arról adott hírt, hogy a Székesfehérváron is kiállított pannóniai ezüstszervizzel „abszolút szinkronban levő, vele azonos szintű” kincslelet bukkant fel az internetes árverezéssel foglalkozó műkereskedő cég, a Violity Aukciós Régiségek weboldalán.

A figyelemre méltó két ezüstkorsóról és egy amforaszerű edényről tudósító, és a róluk készült felvételeket nyilvánosságra hozó régész,publicista, Maxim Levada szerint a lelet „fekete ásatásból” ered, amellyel szemben hiányolja az ukrán szakminisztérium és a hatóságok fellépését.

Tekintettel arra, hogy a publikáció a Seuso-kincsre való utalásokat is tartalmaz, helyénvalónak tartottuk a hazai régészek, kutatók és a hatóság figyelmét felhívni. Lapunk és weboldalunk erről szóló cikke – Ezüstkancsók a netről, milliókért címmel – érdeklődést és visszhangot keltett itthon és Ukrajnában is. Közlésünket Kulcsár Valéria régész fordításában a kijevi Muzejnij Prosztir is megjelentette.

Az ukrán lelet első értékelője Nádorfi Gabriella, a Szent István Király Múzeum tudományos osztályvezetője, egyben a székesfehérvári Seuso-kiállítás kurátora erős meglepetésének adott hangot. Az ukrán kincs fotóiról alkotott impressziói szerint az egyik korsó nagyon hasonlít a Hippolitüsz-kancsóhoz. Azt csak valószínűsíti a szakember, hogy ezek a tárgyak is nagy tisztaságú ezüstből készültek, ez a képek alapján nem megállapítható. A vonalzó alapján azonban lehet látni a méretüket.

– A korsó fülének áttört díszítés – a fotó szerint – majdhogynem ugyanaz, mint a Seuso-kincs esetében, a korsó pereméhez való csatlakozása pedig egyezik az ismert darabokéval. A gyöngysorról nem beszélve, amely a Seuso-kincsen kívül eddig még két másik késő római kori kincslelet darabjain található meg A geometrikus díszítés is nagyon hasonlít a Seuso-kincsekhez, és a fotó alapján úgy látom, nielló díszítése van – ahogy az ismert daraboknál is. Jó lenne többet tudni róla – nagyon úgy tűnik, hogy Seuso-darabok.

Nádorfi Gabriella arra is utalt, hogy Dézsy Zoltán, a Seuso-kincsről készült dokumentumfilm rendezője említette korábban, a volt Szovjetunióba (amelynek a ma önálló Ukrajna tagköztársasága volt – a szerk.) is vittek ki a Seuso-kincsből. A megszállott kutató ezt a fehérvári Seuso-kedd múzeumi kerekasztal beszélgetésen is szóba hozta. A pontos összefüggések, körülmények ismerete nélkül viszont nem lehet azt mondani, hogy a most felbukkant és aukcióra bocsátott tárgyakra gondolt.

Az ukrajnai leletek ügyében megnyilatkozók közé tartozik Pallag Zoltán szakújságíró és régész, a Szent István Király Múzeum médiamunkatársa. Meglátásai a Seuso-kincs csoport közösségi oldalán olvashatók: „A 4. századi ezüstök remek párhuzamai a Seuso-kincs hasonló tárgyainak. A leletegyüttes valószínűleg nem teljes, mivel hiányoznak belőle a kor étkészleteire jellemző evőeszközök és tálak. Lelőhelye nem ismert: ha valóban Ukrajnából származik, akkor zsákmány, vagy ajándék része lehetett, de előkerülhetett Románia, Bulgária, Szerbia, Horvátország, vagy Magyarország területén is. Leletösszefüggéseiből kiszakítva sokkal kevesebb információt nyújthat a késő római korról, mintha szakszerű ásatáson került volna elő” – közli gondolatait, majd végül szkeptikusan felteszi a következő kérdést: „Miért van nagyobb szerencséje az önjelölt régészeknek, mint a hivatásosoknak?”

A geometrikus díszítés nagyon hasonlít a Seuso-kincsekéhez. Az ukrán árverési oldalon végül a vevő 1.001.000 hrivnyáért vitte el a névtelen megtaláló által kínált kincseket.  Fotó: prostir.museum

Újságírói megkereséssel fordultunk az ukrajnai leletek és a Seuso-kincs közötti esetleges hasonlóság, párhuzamok miatt az ezüstkincs kutatásával foglalkozó szakértőhöz, aki a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott Seuso Munkabizottság koordinátora. A Szépművészeti Múzeum kommunikációs munkatársán keresztül a következő hivatalos választ kaptuk megkeresésünkre: ” a Szépművészeti Múzeum szakértője szerint a szóban forgó, Ukrajnában talált műtárgyaknak nincs köze a Seuso-kincsek néven ismert leletegyütteshez”.

Bár ez a rövid hivatalos álláspont „felülír” minden véleményalkotást, a válaszból az tűnik ki, a szakértő nem akar részletekbe bocsátkozni az Ukrajnában talált műtárgyak és a Seuso-kincs ezüsttárgyainak különbözőségéről, sem a lehetséges, azonos műhelyben való készítésüknek közös stílusjegyeiről. Továbbá névvel sem vállalta a sajtónyilatkozatot. Mindez azért is lett volna fontos, mivel megbízható forrásból tudjuk, az ő álláspontja döntő volt abban, hogy a magyar hatóságok nem tettek lépést az ügyben. „Jogalapjuk a magyar hatóságoknak akkor lett volna kérni az ukrán fél bármilyen intézkedését, ha az internetes árverezésre bocsátott műtárgyak a Seusohoz tartoznának, persze feltéve, ha nem hamisítványok” – mondta el tájékoztatónk.

Az ukrán reagálásról Maxim Levada adott összegzést, részletezve, hogy lapunknak a Muzejnij Prosztir által átvett cikke eljutott az ukrán parlament szakbizottságához, s tudomást szereztek róla a kulturális tárca munkatársai – megjegyezve, nem biztos, hogy a kulturális miniszter tud róla, akin a döntés múlik.

Nagy visszhangja volt „a helyzetet katasztrofálisnak tartó” régészek, múzeumi munkatársak és a műtárgyvédők körében. A régészeti lelőhelyek fosztogatása, a műkincsek illegális kereskedelme ellen következetesen fellépő kijevi archeológus nem elégedett meg azzal, hogy semmilyen megkeresés, hivatalos lépés nem történt a magyar hatóságok részéről Ukrajna felé. Ugyanis az ezüstlelet behatóbb vizsgálatának elmulasztása vissza nem térő lehetőség, mivel május 17-én a késő esti órákban az aukció lezárult a Violity honlapján. Egy magát Kievpatriótnak nevező személy kellő kivárással, az utolsó órákban licitált rá ezer hrivnyával az egymillió hrivnyás kikiáltási árra. Ezt követően, mint az árverés nyertese győzelmét eléggé önhitten ünnepelte az aukciós fórumon. De úgy tűnt, mintha ettől megrettent volna az állítólagos leletet aukcióra ajánló Laky (a valós személyt fedő fantázianév – a szerk.), mert azt kérte a fórumozóktól, erősítse meg valaki, hogy nem csalóval van dolga.

Kérdésünkre Maxim Levada saját álláspontját is megosztotta a régiség aukción éppen csak eladott római kori ezüstkorsókról:

– A lelettel kapcsolatban két verzióm van. Az első – független lelőhelyről van szó, de a tárgyak ugyanabban a műhelyben készültek, mint a Seuso-kincs. A második – a Seuso-készlet része, a tárgyakat ily módon „mossák át” a további eladás érdekében. Az utóbbi verzióm mellett több érv is szól. A kincset aukcióra felajánló még a gyűjtők előtt is teljesen ismeretlen. A saját szavai szerint régen foglalkozik kincskereséssel, mégis először jelentkezett a Violity aukcióján, és csak ezekkel a leletekkel. Figyelmen kívül hagy minden kérdést a kincs lelőhelyére vonatkozóan, ahol megtalálta, de még megközelítőleg sem nevezi meg a régiót, ahol előkerült. Utolsó nyomós érv lehet, a kelet-európai római kori kincsleleteket majdnem minden esetben pénzérmék kísérik, de ebben az esetben semmilyen pénzérme nincsen.

Maxim Levada szükségesnek tartotta volna az ukrajnai ezüstlelet behatóbb vizsgálatát.

Lehet, pusztán véletlen egybeesés – vagy mégsem -, a Seuso-kincset éppen 25 éve próbálták meg árverezni, mint most az ukrajnai ezüstkorsókat. Akkor a New York-i bíróság a csalárd módszer (libanoni hamis eredetpapírok) miatt megtiltotta a Sotheby’s aukciósháznak az ezüstszerviz eladását. Ez most Kijevben elmaradt