Csutka madám végakarata

A tárlat ksérőprogramjaként Rácz Piroska antropológus a hazai szülészet történetéről tartott előadást. Egyéni sorsok, életutak bemutatásával érzékeltette, hogyan változott a szülésznők, védőnők társadalmi megbecsültsége. Rácz Piroska ráadásul saját ükanyja és dédanyja históriáját osztotta meg a hallgatósággal.

Rácz Piroska antropológus az előadáson Fotó: Molnár Artúr

A hajdani falusi bábák csupán a tapasztalataikra hagyatkoztak, anatómiai, egészségügyi ismeret nélkül dolgoztak, olykor pedig azokat a babonákat is bevetették , amelyek a közösség tradícióihoz hozzátartoztak ugyan, de ártalmasaknak is bizonyulhattak. Ezért 1745-ben megjelent egy rendelet, ami a bábák működését vizsgához kötötte. A képzés édeskevés volt, de a bábákat legalább nyilvántartásba vették, munkájukat ellenőrizték. A fordulópontot az jelentette, amikor 1770-ben Nagyszombaton, majd Kolozsvárott és Nagyszebenben megkezdődött a szervezett oktatás. A bábaképző intézetekből kikerülő okleveles szülésznők elméleti és gyakorlati oktatást is kaptak. Igaz, kevesen voltak, mert a képzésért tandíjat kellett fizetni, és az oktatás öt hónapig tartott, márpedig a patriarchális szemléletű családokban egy nő számára nem volt szokás ennyi időt az otthontól távol tölteni... A falvakban be sem fogadták az idegen okleveles bábákat, mert nem tartották a babonákat, s szaktudásuk díjazása is drágább volt, mint a falusi kontárbábáké. Ezért a szülésznők a városokban kerestek megélhetést. Az 1880-as években megindult a másodrendű bábaképzés: gyorstalpalókon oktatták a minimális tananyagot. Ez visszalépést jelentett, de lassanként képzettebb bábák kerültek a falvakba is. Az 1930-as években már 12 hónapra emelkedett a tanfolyamok időtartama. 1945 után végképp megszűnt a hazai bábaképzés, és megindult a házi szülészet visszaszorítása, az 50-es, 60-as években kezdődött az intézeti szülésznők oktatása.

Hogy milyen is volt egy szülésznő élete, jól példázza Balla Ilona sorsa. Ő Rácz Piroska ükanyja, aki 1880-ban született. Korán férjhez ment, 19 évesen szülte meg gyermekét, Kohári Máriát. Ám Ilona hirtelen megözvegyült, és megélhetés után kellett néznie: vöröskeresztes tanfolyamot végzett, ápolónőként dolgozott, azután a kassai bábaképző intézetben szerzett oklevelet. Közben, 1906-ban újra férjhez ment, Csutka István vasgyári munkáshoz. Balla Ilona is a Rimamurány vasmű részvénytársaságtól kapott szülésznői megbízást. A Rima vállalat az érdekeltségeibe tartozó településeken fontosnak tartotta az egészségügy fejlesztését, Az ózdi kórházban 1922-ben szülészeti osztály is nyílt, a Rima támogatta a Stefánia szövetség törekvéseit: ez a szervezet segített összehangolni a védőnők, orvosok, szülésznők munkáját. Szükség is volt a szövetség ismeretterjesztő előadásaira, hiszen a nők idegenkedtek a kórházi vizsgálatoktól...

Rácz Piroska fotókkal idézte fel az akkori kórházi viszonyokat és ükanyját, aki megbecsülést szerzett szülésznőként. Csutka madámnak ahogy Ilonát nevezték köszönhette az életét a gyárigazgató lánya is: a gyerek ugyanis nem akart felsírni. Ám Ilona, a szülésznő nem tudott belenyugodni abba, hogy a fejlett csecsemőt elveszítik: addig rázogatta, mártogatta hideg vízbe, míg a kislány felsírt... Sokatmondó, hogy Balla Ilonát - végakarata szerint - szülésznői egyenruhában, kitüntetéseivel együtt temették el.

Nem csoda, ha a lánya, Kohári Mária is szülésznő lett, ám 1922-ben az anya- és csecsemővédőnői oklevelet is megszerezte. Kohári Mária Mici néni egy fülbetegség miatt ugyanis rosszul hallott. Márpedig ez hátráltatta volna a szülésznői munkában: nem hallotta meg a szívhangokat... Így védőnőként dolgozott, a kórházi szülészeten a csecsemőkkel foglalkozott Az ő önéletrajza is segített dédunokájának, Rácz Piroskának abban, hogy kutatóként pontosabb képet kapjon a korabeli kórházi viszonyokról, a szülésznők, védőnők munkájáról.