Adony legrégebbi kriptájában örök álmot alvó naplója mesél a múltról

Az adonyi temetőben néhány évvel ezelőtt felfedeztek egy sírt egy elvadult, növényekkel borított szakaszon. A közel két és fél méteres síremlék, teljesen be volt borítva borostyánnal. Ahogy a tisztítási munkálatok a végéhez közeledtek, kirajzolódott a név: Uhlarik János. Rózsafi János hadtörténész utánajárt múltjának. A Zichy grófi uradalom mérnöke volt, komoly szakmai tudással rendelkező személy.

Szakmai vezetője volt az itt zajló építkezéseknek

Építészeti, vízelvezetési illetve egyéb mérnöki feladatok ellátásával bízták meg a vizsgált szakembert – a kutató nemrégiben beszélt erről egy előadás keretében az adonyi kulturális központban.

A naplók sorai mesélnek Adony régi napjairól

Uhlarik János Adonyban élt, a kutató az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában bukkant rá naplóira. 1837-1855-ig napi rendszerességgel vezette, időjárásról, munkákról, családi eseményekről írt. Rózsafi János leginkább az Adonyra vonatkozó bejegyzéseket kutatja.

Az uradalom Uhlarik mérnöksége idején nagyon jól működött, folyamatosan építkezések zajlottak. Birkaistállókat, úsztatókat, malmokat, fogadókat építettek. Ezeket az uradalmi mérnök tervezte, valamint felügyelte a munkát – mondta Rózsafi János.

Az eredeti Adony, ami a jelenlegi várostól délebbre helyezkedett el, a török idők alatt elpusztult. Az 1600-as évek végén rácok települtek be, majd a tudatos betelepítések történtek felvidéki, illetőleg sváb területekről tájékoztatott Rózsafi János.

Zichy György igazgatta ezt a területet

Már a török idők után a Zichy család birtokában volt ez a vidék, akik először bérbe adták olyan gazdálkodóknak, akik jelentős hasznot láttak benne. 1780 után vették vissza, amikor Zichy János kezdett el gazdálkodni. A reformkorban a Zichy család igazgatta ezt a vidéket: János, György, Kamil és Alfréd. Uhlarik János naplója szerint Adony igazgatási feladatait Zichy György látta el.

A napló sorai szerint ezek a grófok folyamatosan mozgásban voltak, ellenőrizték a munkálatokat. Konkrét példaként említi a pálinkaház épülését, amikor György gyakran látogatott ki az építkezés helyszínére, és változtatásokat javasolt, hiszen az ő vagyona volt a területbe befektetve – írja Uhlarik.

Adony a napló szerint szépen fejlődött, jelentős volt az átmenő forgalom. Az útmenti fogadók építése, karbantartása szintén Uhlarik János feladatai közé tartozott. 1837. január elsejével kezdődnek a naplók. Egy évvel korábban, 1836-ban hunyt el a felesége. Ennek hatására a helyi temetőben a plébános engedélyével építtetett egy kriptát, amely a legrégebbi az adonyi temetőben. Négy embert helyeztek itt el: felesége, anyósa, ő maga, valamint a második felesége nyugszik itt. 1863-ban Uhlarik János is ebbe a kriptába került – mondta a történész.

A Havranek név ismerősen csenghet

A síremlékről az 1851. szeptember 17-i bejegyzésben az alábbiakról olvashatunk: „Havranek Antal Fehérvári kőfaragó legény délre megjön és el hunyt feleségem emlékköveit is az ki hozassa. Nyikof György és Szabó János fehérvári fuvarosok két kocsival hozták, fejenként 3 ezüst forinttért.” A ma is látható síremlék valószínűleg ekkor készült – tette hozzá Rózsafi János. A kőfaragó legény, Havranek Antal nem sokkal előtte érkezett haza a vándorlásból, és Fehérváron, a Királykút 1. szám alatt megvásárolta Walch Antal kőfaragó műhelyét, és kezdte ténykedését. Egy kőfaragó dinasztia első tagja volt, a városban és környékén nagyon sok szobor, síremlék őrzi keze nyomát, így Uhlariké is.