Hófehér és a vadász: szépen rajzolt fantasy, kusza forgatókönyvvel

Ahogy az már az előzetesekből kiviláglott, nem egy ártalmatlan Grimm-adaptáció (bár az eredeti Disney-történet is iszonyat a köbön), de nem is egy Alkonyat-szerű szenvelgős tiniálhorror, még ha Kristen Stewart Hófehérkeként ugyanazokkal az emós gesztusokkal is szédíti lovagját, mint a sápadt vámpírsrácot annak idején. Rupert Sanders elsőfilmes rendező ugyanis egy pátoszos, de nyomasztóan humortalan, az iróniát totálisan nélkülöző, ellenben szépen megrajzolt, sötét tónusú fantasy-kalandot forgatott, amely az amerikai jegyeladási adatok alapján – hiába szedték ízekre a szakavatott kritikusok – máris elképesztően jövedelmező vállalkozásnak számít. Nem ok nélkül: Hófehérke története olyan világirodalmi toposz, amelyet tényleg mindenki ismer, ezért egy merész, formabontó újraértelmezésre is tömegek kíváncsiak. Pláne akkor, ha a főszerepet egy aktuálisan tündöklő és különc anticeleb viselkedésével is sokakat vonzó fiatal hírességre, a negatív hősét pedig egy legendásan gyönyörű Oscar-díjas színészkiválóságra szabják.

Mégis hajszálon múlik, hogy az érdekes kísérlet nem egy középszerűségbe fulladó kaptafaterméket eredményez, a széttartó, bizonytalan forgatókönyv ugyanis még a figyelem fenntartására is alig alkalmas, nemhogy katartikus izgalmakat tartogatna a nézőnek. Bár Hófehérünk ezúttal nem az az ártatlan nebáncsvirág (ez jó hír), inkább egy „orléans- i szűzzé” gyúrt harcias amazon, azt csak igen nyögvenyelősen sikerül elmesélni, hogy pontosan miért is indul csatába, ráadásul egy rakás mellékszálat feleslegesen szövögetnek az írók (sajnos még a törpék megjelenését is ide sorolhatjuk). Mentőövet éppen a negatív karakter, a gyűlöletesen gonosz királynőt alakító (és játékával mindenki másét elhomályosító) Charlize Theron nyújt: amint megjelenik a vásznon a fiatal lányok életenergiájával táplálkozó szépséges banya, máris megfagy a levegő, és mihelyt eltűnik, alig várjuk, hogy újra egy kis színt hozzon a monokróm történetbe. És bár felvilágosultabb körökben sikk lesajnálni Kristen Stewartot, az igazság az, hogy rá öntötték ezt a sematikus szerepet: egészen hitelesen kaszabol, retteg, meg vágyakozik, világfájdalmas figurájának pedig kifejezetten jót tesz az adrenalinlöket. És jól is néz ki.

Trailer: