Szorcsik Viki: Sok időt töltök Baracskán, a vidék íze egészen más, mint a fővárosé

Szorcsik Viki saját magát egy határozott, céltudatos, karakán nőnek írja le, aki tudja, mit akar. Ez sokakban távolságtartást generál, pedig ő emellett egy igazán vicces, bohókás nő, aki mindenből tréfát csinál. Sosem volt kétsége a pályaválasztást illetően. Már ötévesen fogpaszta reklámban szerepelt.

- Mindig szerettem a középpontban lenni, szerettem felhívni magamra a figyelmet. Már kislányként is mindig volt mit közölnöm - meséli nevetve a színésznő.

Kislányként nem babákkal játszott, fiús lány volt, és ez még ma is így van. De ez sem véletlen, hiszen nagyon hamar fel kellett nőnie: szinte gyerek volt még, amikor Salgótarjánból Veszprémbe vitte a sorsa és a Veszprémi Petőfi Sándor színház társulatának tagja lett. Már harmadik osztályban szavalóversenyeket nyert. Így találkozott a veszprémi színház akkori igazgatójával, aki egyből le is szerződtette. Még csak 17 éves volt. Így a diákévek kicsit mást jelentettek neki, mint kortársainak: esti tagozaton érettségizett, a tanulással párhuzamosan pedig kőkemény főszerepekben kellett helytállnia:

- Nagyon jó kis műhely volt: prózában és musical vonalon is erősek voltunk. Jó lehetőségeket kaptam, hálás vagyok ezért az időszakért - emlékszik vissza a varázslatosnak aposztrofált hatéves életfejezetére. De még ma is szívesen visszajár a királynék városába: nézőként és színésznőként egyaránt. A 37 éves színésznő-műsorvezető egyébként igazán hálás interjúalany, nem kell harapófogó ahhoz, hogy megossza velem a gondolatait, érzéseit. Nyílt és őszinte, pedig még sosem találkoztunk, és ezúttal sem személyesen faggattam. Az időnk rövid volt, de annál tartalmasabb, és ez Viki érdeme. Szeret újságírókkal beszélgetni, ad is magából és nem is. Ahogy fogalmaz, attól viszont a falra tud mászni, amikor nem kérdezik meg, csak leírják a hülyeséget. Korrigáltatni már nehezebb azt, aminek semmi köze a valósághoz, de az emberek mégis szentírásnak veszik.

Szorcsik Viki két lábon áll a földön. Két lábon, ami a racionalitást illeti, de számos területen: színpadon, tévében, műsorvezetőként, modellként, énekesként és karitatív szerepben is találkozhatunk vele
Fotó: archív

- Elég lelkis ember vagyok. Rosszul esik, amikor nincs semmi alapja, mégis bántanak. Ami a szívemen a számon. Egyfajta igazság harcosának tartom magam, nem szeretem a kétszínű, nem őszinte dolgokat, embereket - fogalmaz a színésznő, akit a bulvár gyakorta összekever névrokonával. Igen, van, hogy egyetlenegy betű feltüntetésének, jelen esetben egy felvett H-nak bizony óriási jelentősége van: - Elfáradok az ilyen dolgokban, és a családomnak is rosszul esik, amikor az én fotómat csatolják a vele kapcsolatos negatív hírekhez - teszi hozzá Viki, majd ezt a témát rövidre is zárjuk. Inkább azokkal a dolgokkal foglalkozik szívesen, amivel vagy amiből töltekezhet. Ilyen Baracska is, ahol a szülei élnek. Nagyon szoros és bensőséges a kapcsolatuk, ők a színésznő példaképei, mindenben támogatják: - Sok időt töltök Baracskán, a vidék íze egészen más, mint a fővárosé - mondja békés derűvel a hangjában.

Szorcsik Viki fanatikus utazó, a bakancslistáján is főképp távoli úticélok várnak arra, hogy kipipálják őket (ja meg találkozni Bonoval és DiCaprioval). A családi fészek melege mellett ezekkel az új impulzusokkal tudja igazán kiereszteni a fáradt gőzt. Angliában, Írországban is sokszor megfordult az elmúlt időszakban. Sőt, még két U2 koncertre is elutazott. Apropó U2: kevesebben tudják róla, de a színésznő életében nagyon fontos szerepet játszik a zene is, nem is olyan régen például akusztikus esten énekelte el kedvenc bandája legismertebb dalait.

A szabadúszó színésznőt legutóbb Békéscsabán láthatta és láthatja még a közönség Rejtő Jenő egyik legsikeresebb regényének - kissé feje tetejére állított - színpadi változatában, a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabban. A színpad mellett Vikinek számos más projektje, terve van: játszani, tévézni, zenélni, utazni, modellkedni és közben persze boldognak lenni. És még valami, másokon segíteni. Nemrég számoltunk be mi is arról, hogy szüleivel karöltve, rendszeresen főznek és osztanak meleg ételt a rászorulóknak.

- Ez kutya kötelességünk, ha megtehetjük - vallja.