2017.02.10. 18:35
Hősből mesterember - Tenyérnyi mesevilágot alkotott maga köré Emmarózán
Rápolti Gyula elnyűhetetlen és nagyon sikeres sportember volt. Aztán tenyérnyi mesevilágot alkotott maga köré Emmarózán - a két kezével.
- Hagyjuk a sportmúltamat - nyitja mosolyogva a kaput a máig csupa izom férfi -, lerágott csont vagyok.
- Jól van - bólintok, de rögtön el is határozom, hogy azért csak nem hagyom teljesen, mert megkerülhetetlen.
Vendéglátóm az akkoriban szárnyait bontogató ultrasport úttörő sztárja volt. Eredményei felsorolhatatlanok, csak néhányat említek fejből. Kilenc nap triatlon Mexikóban: 38 kilométer úszás, 1800 kilométer kerékpározás, 422 kilométer futás. Kétszeres spártai hős - futás Athén és Spárta között, alkalmanként 250 kilométer, hegynek föl, völgynek le. Később hat teljes napon át rótta a marokkói sivatagot 40 C fokos hőségben.
Rápolti Gyula imádja a jazzt, több, mint ezer lemez és CD terül el a két hatalmas hangfalat összekötő szekrénysoron
Fotó: Koppán Viktor
Amíg magamban összegzek, vendéglátóm bakelit korongot tesz fel régi lemezjátszóra.
- A jazz az életem - mutat végig a két hatalmas hangfalat összekötő szekrénysoron. - Több, mint ezer lemez és CD, egyiket sem adnám semmi pénzért, pedig állítólag ma már sokat érnek. Amíg Miles Davis éteri trombitajátékát hallgatom, kényelmesen elhelyezkedek egy trónusra emlékeztető karosszékben, amelyről később kiderül, hogy Mária Terézia korabeli remekmű és tűzifának árusították, amikor Gyula rábukkant.
- A restaurálást is könyvből, meg gyakran a magam kárán tanultam - mondja, amikor rákérdezek, hogyan sikerült megmenteni a valóban gyönyörű bútort. - Elég jól belejöhettem, mert amikor például a belga nagykövetség hatalmas kapuját hoztam rendbe, a műemlékvédelmi szakértő megkérdezte, melyik iskolában végeztem. Viccesen mondtam neki: - A párizsiban. Mire ő bólintott: - Látszik is.
Alig van időm derülni a sztorin, mert a nyughatatlan spártai hős felpattan a kisszékről, amin addig fél percet üldögélt.
- Ezt nézd meg! - tesz néhány bűvészhez illő mozdulatot -, ki lehet nyitni és a szék létrává alakul.
- Hol szerezted? - kérdem meglepetten.
- Ezt is én csináltam dirib-darab lécekből - mondja Gyula kissé sértődött hangsúllyal. Itt mindent egyedül hoztam össze. Nem csak a bútorokat, de az egész házat is. Úgy húsz éve még csak csak egy gazos telket tudtam volna mutatni neked. Falat húztam, burkoltam, vízvezetéket szereltem. Az utolsó szöget is a saját kezemmel vertem be a falba.
A 91-es ultratriatlon vb-n
Körülnézek, és nehezen megy a fejembe ez az egész. Minden a helyén, méghozzá kifogástalan minőségben. Ám megint nincs sok időm mélázni, mert házigazdám már terelget is egy lépcső irányába.
- Az ablak a ház szeme, de a pince a lelke - mondogatta mindig édesapám -, ide süss, talán erre vagyok a legbüszkébb.
Boltíves helyiségbe érünk, a több ezer tégla úgy öleli egymást, hogy egyetlen darab sem lóg ki a sorból.
- Ne haragudj - tapogatom a falat -, de nehezen tudom elképzelni, hogy egyedül raktad az összeset.
- Hívtam egyszer segédet - kacsint rám az önképző mester -, de mire visszaértem az ebédszünetből, pár tégla nem úgy állt, ahogyan annak állnia kell. Úgyhogy megmaradtam a Csináld magad! mozgalom hívének. Nálam a derékszög pontosan kilencven fok, és ebben nincs megalkuvás.
Mire nyúlnék a jegyzetfüzetemért, már egy üveges almárium előtt találom magam.
- Szász Endre rajzával díszített váza, Melocco Miklós kisplasztikája, korabeli bögre Ferenc József arcmásával - magyarázza alkalmi tárlatvezetőm.
- Ezek szerint a történelmet és a művészetet is szereted - próbálok élcelődni kicsit.
- Pontosan - lelkesedik a véghetetlen energiájú férfi -, majdnem annyira, mint a zenét.
Rápolti Gyula Mexikóban, 38 km úszás után - 1992-ben
Fotó: FMH-Archív
Végszóra visszaülök a hangfalak elé, hátha végighallgathatok egy futamot. De már meg sem lepődöm, amikor Gyula csak úgy odaböki: - Most éppen kápolnát építek.
- Hogyan jutott eszedbe?! - sóhajtok beletörődve abba, hogy itt minden apró csodát úgysem tudok felfedezni.
-Találtam egy templomi padsort - teszi fel a kávét a házigazda -, aztán megláttam a bolhapiacon egy gyönyörű harangot is. Megvettem. Mi legyen velük? - törtem a fejem, de hirtelen eszembe jutott, hogy pont jól jönnek majd egy kápolnába. Ennyi.