Agyhalottként, mások életéért

FMH - Élet és halál párban jár, aki megszületett, egyszer meg is fog halni. Mégis, még halálunk után is szolgálhatjuk mások életét, sőt, szerveinkkel meg is menthetjük.

Móré Erzsébet

Csaknem némán, tényleg alig hallható zümmögéssel működnek a gépek. Rendületlenül szűrik a  vért,   kiválasztják  mindazokat az anyagokat, amelyeket   rendes esetben  a páros szervünknek, a  vesének kell. Sokaknak azonban egyetlen lehetőségük az életben  maradásra a  vesedialízis. A szerencsésebbeknek  még reményük lehet a vesetranszplantációra. 


Egy agyhalott donor, ha  mindkét veséje  egészséges,  két  halálos betegnek  adhat  reményt  az életre. Sokan várják a riasztást, de még többen a dialízisben bízhatnak
Fotó: FMH

Boldis  Zoltán   két és fél éve  vár vesére, de  már régebb óta csak a dialízis tartja életben.
- Négy éve  azt mondta a főorvos úr, hogy  már szükség van a kezelésekre. Azóta  minden másnap   bejárok,  minden alkalommal négyórás a kezelés -  meséli  az ágyon  fekvő  férfi.
- Ötvenhét éves vagyok,  két és  fél éve kerültem a várólistára.  Legnagyobb vágyam, hogy túllegyek   a  transzplantáción,  és  újra  egészségesnek érezhessem magam - sóhajt. 

Faggatom,  miként változtatta meg életét  a betegsége.
- Természetesen  sok dologban korlátoz.  Elutazni legfeljebb egy-egy napra  lehet, s amikor dializálni kezdtek, rögtön rokkantnyugdíjba kerültem, s persze  másként kell élni is, hiszen szigorú előírások vannak arra, mit szabad enni, mennyit szabad inni...
Utóbbi  szigorítás bizony  súlyos,  napi egy liter folyadék a  megengedett, hiszen két dialízis között   nem növekedhet  két kilónál  többet  a beteg  súlya. A felhalmozódott  folyadékot  a  vérből  úgy kell kicsavarni, kiszűrni, mint  amikor az ember a gyümölcsből facsarja ki a levet. 
 
- Mit szokott  csinálni a  négyórás  kezelés során? Mire gondol?
- Én  mindig  reggel, nagyon korán járok  kezelésre.  Lehet tévét nézni, néha beszélgetünk a  sorstársaimmal, de legtöbbször szundikálok. Maga a kezelés  egyáltalán nem fájdalmas,  de mégis,    valahogy elfárad az ember. Autóval hazamegyek, s utána  bizony le kell pihennem. Aztán eltelik egy  nap, s utána  jövök újra. S hogy mire gondolok? Amint mondtam: jó lenne  már túlesni a műtéten. 

Zakar  Gábor, a dialízisközpont orvosigazgatója azt mondja,  világszerte  mind több a  veseelégtelenségben szenvedő, s ezért  dialízisre  szoruló beteg.  A fehérvári központban   gondozottak között  harmincan vannak,  akik otthon, úgynevezett hasi dialízisben  részesülhetnek,  ez viszont   megszakítás nélkül tart, még éjjel is cserélni kell  a  tartályt. Nem  minden  beteg alkalmas erre a  dialízisfajtára, mint ahogy nem minden  beteg  alkalmas  transzplantációra sem. 

A  veseátültetések száma   is csökken, nemcsak  azért, mert  nincs  elég  donorvese, hanem azért, mert  maga a betegnek is lehetnek  olyan kísérő bajai, ami kizáró  ok. S  persze az életkor. Elméletileg  hetvenöt éves  korig  lehet  transzplantációs listára kerülni, ez a felső korhatár. Csakhogy a  kivizsgálás, a  transzplantációs listára való felkerülést  hosszú,  akár  hat-hét hónapig tartó  kivizsgálás előzi meg, s  még így is előfordulhat, hogy a  budapesti  transzplantációs  klinika (ide tartoznak a  fehérvári intézet  betegei), újabb és újabb  vizsgálatot kér, ami   újabb és újabb hónapokat  jelent - mondja az  igazgató főorvos. Hozzáteszi még, hogy a  betegek   mind  idősebbek,  az átlagéletkor  most  hatvankét év. 

Tanácsot  kérek, miként is lehet  vigyázni a  vesénkre.
- A  legfontosabb, hogy  akinek magas  a vérnyomása,  kezeltesse, ne hanyagolja  el.  A  cukorbetegség   is  veszélyezteti a vesét,   de  mindezek karbantartása   évtizedekre is kitolhatja azt az időt, amikor   súlyos veseelégtelenséggel kell számolni,  ami kezeletlenül, vagyis dialízis nélkül bizony  rövid idő alatt  halálhoz vezet - mondja a realitást Zakar Gábor  főorvos.

A transzplantációra  várók egyébként állandóan  készenlétben  állnak,   holmijuk összecsomagolva,  várják az úgynevezett  riasztást,  amikor is   azonnal  mentő megy értük, hogy  a transzplantációs  klinikára   vigyék. 

A   donorok - nem csak a  vese esetében  - legtöbbször  olyan  agyhalottak, akik életükben  nem  tiltották meg, hogy  szerveiket, ha azok   egészségesek,  majdan mások életének megmentésére  felhasználják. A szerveltávolítást  szigorúan szabályozza a  törvény. Sárkány Ágnes, a Fejér  Megyei Szent György  Kórház  sürgősségi intenzív osztályának osztályvezetője,  a  háromtagú agyhalál megállapító bizottság  vezetőjét  arról kérdeztük, van-e  olyan felső korhatár, amikor  még   lehetnek  egészséges, életmentő szervei   az agyhalottnak:

-  A szervátültetésről azt kell tudni, hogy történhet élő donorból, és történhet agyhalottból. A mi feladatunk az, hogy ha bárki olyan beteg bekerül a kórházba, akinek a szervei alkalmasak a donációra, és sajnos eljut az agyhalál állapotába, akkor az agyhalál kimondása után tegyünk meg mindent azért, hogy a szervei kivételre kerüljenek, és más emberen tudjunk segíteni. Felnőttnél nincs szükség a hozzátartozó beleegyezésére, de minden esetben, ha a hozzátartozót utolérjük, akkor megbeszéljük, értesítjük erről a donáció kezdeményezésről. Kiskorúaknál szükséges a szülő beleegyezése. Nyilván minél fiatalabb, annál egészségesebb egy donor, és annál több szervkivételre van lehetőség. A szívnél behatárolt az az életkor, kinél lehet szívet eltávolítani. Általában hatvanöt év az a határ, ameddig még lehet szervkivételt végezni, s ezek számától függően maximum hat emberen lehet segíteni...
 
Igen, ilyen furcsa az élet. Egy család bánata egy másik családnak reményt ad.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!