2009.05.22. 17:22
190 éve született Viktória királynő
Százkilencven éve, 1819. május 24-én született Viktória brit királynő, "Európa nagyanyja", egy korszak névadója, akinek 63 éves uralkodása Anglia történetének legfényesebb szakasza volt.
Születésekor Anglia és Hannover között perszonálunió állt fenn, a trónon az elborult elméjű III. György ült. Az ő egyik fia volt az adósságokkal küszködő, az angolt csak törve beszélő Edward kenti herceg, Viktória apja. A gyorsan árvaságra jutott lány rokonaitól kevés szeretetet, anyjától pedig igen egyszerű neveltetést kapott (később gyakran feszélyezte műveltségének hiányossága). Két királlyá lett nagybácsija után 1837. június 20-án örökölte meg a trónt, ami egyben az 1714 óta fennálló perszonálunió végét is jelentette, mert Hannoverben nő nem uralkodhatott.
Viktória átköltözött a Buckingham palotába, belevetette magát a társasági életbe, így ismerte meg egy bálon unokatestvérét és jövendő férjét, a jóképű Albert herceget. A házassági ajánlatot a királynő tette, a szertartásra 1840-ben került sor. Házasságuk Viktória heves vérmérséklete és időnkénti depressziós rohamai ellenére is boldognak és kiegyensúlyozottnak bizonyult. Albert megváltoztatta lánykori sérelmei miatt bizalmatlan és haragtartó feleségét, rávette a kemény aprómunkára és a napi politizálástól való távolságtartásra. Viktória 1840 és 1857 között kilenc gyermeket hozott a világra, halálakor 37 unokája élt világszerte. Uralkodásának fénypontját az 1851-es Világkiállítás jelentette, amely a vetélytárs nélkül álló Anglia hatalmát volt hivatva demonstrálni. A híres kristálypalotában rendezett bemutató olyan impozánsra sikerült, hogy az orosz cár alattvalóinak még látogatását is megtiltotta.
Viktória 1861-ben megözvegyült, depressziójából csak 1866-ban lábalt ki, amikor vigasztalóra talált Albert egykori vadászmestere, a skót John Brown személyében. Férje emlékéhez azonban nem lett hűtlen, birodalom-szerte háromezer emlékművet emeltetett neki. Alattvalói egyre jobban szerették és tisztelték, születésnapjain és uralkodásának jubileumain hatalmas népünnepélyeket rendeztek. Ő maga az öt földrészre kiterjedő birodalom egyetlen gyarmatát sem kereste fel, csak Indiába szeretett volna eljutni, de ettől orvosai tanácsolták el az éghajlat miatt. A kistermetű királynő ugyanis hajlamos volt a hízásra, s mivel szeretett enni, kedvelte a sört és a bort és a szülések is nyomot hagytak rajta, egyre nehezebben viselte még az angliai nyarakat is.
Utolsó nyilvános szereplése a búr háború sebesült katonáinak meglátogatása volt, nem sokkal később ágynak esett, s 1901. január 22-én meghalt. Vele a világ lakosságának negyede vesztette el királynőjét, s egy egész korszak szállt a sírba, amely manapság nosztalgia tárgya, holott jobbára csak a negatív felhangokkal emlegetett konzervatív és hipokrita viktoriánus szellem maradt meg belőle. Viktória hosszú uralkodása alatt megerősítette a tekintélyét vesztett monarchiát, amely a hagyományokat őrző, de politikailag üres intézmény lett - nem véletlen, hogy Toynbee Angliáról szóló nagy munkájában személyének csak egyetlen mondatot szentelt.
MTI