2009.06.02. 11:59
Joe, az Air France járatának magyar áldozata
FMH - Nevezzük Joe-nak, hiszen így hívtuk az első pillanattól az egyetemen. Nem igazán emlékszem már, hogy hozta ezt a becenevet, vagy mi akasztottuk rá, egyébként - és sajnos már - mindegy.
Első esztendőben alaposan bekezdtünk. Félév végén közölte velünk a Galina, a Moszkvából idáig származó drága jó orosz tanárnőnk, hogy "...ingyekszot nem írom alá, égyos, lehet mennyi levéllel gyekányhoz". Az asszonyság későn jött rá, meddig tart a vizsgaidőszak, így lazán elszállt a rektori UV-lehetőségünk. Majd májusban jött az első esztétika szigorlat. A prof. úgy vágott ki bennünket, mint a cicust szokás dolga könnyítésére, két nap múlva Joe és szerénységem is visszamentünk, s négyessel jóra hoztunk mindent. Nem beszélnék nagy haverságról. Bírtuk egymás fejét, vitatkoztunk, s együtt gyártottuk a stikliket. Ebben partner volt a végtelenségig. A színház érdekelte és a mozi. Gimiből hozta a diákszínjátszást, a pécsi egyetemi színpad megalapításánál már ott sündörgött. Szerveztünk kulbmozit, azt nagyon szerette. Most így már így tűnik, egy groteszk színház és egy félbeszakadt film lett az élete.
Egy egyetemi csoporttárs emlékei
További cikkek a témában itt!
A 168 óra Gallasz Józseffel készült interjúja ide kattintva olvasható!
