Negyven éve hunyt el Kodolányi János

Könyvei évek óta több kiadásban és nagy példányszámban jelennek meg, szerepe ezzel együtt is vitatott. A mai irodalmi- és közéletben és közoktatásban jelentőségéhez képest méltatlanul kevéssé (el)ismert; az irodalmi- és közélet más berkeiben és a szélesebb közönség körében ugyanakkor évtizedek óta töretlenül népszerű, sőt újabban Várkonyi Nándorral és Hamvas Bélával együtt – elsősorban Jókai Anna elnevezése nyomán - „a nagy triász” néven emlegetve, mint „szellemi iránytű”, meghatározó jelentőséggel bír.

Munkássága valamennyi irodalmi műnemre kiterjedt (líra, dráma, epika, ezen belül a novella és regény, továbbá az esszé). Életének inkább késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai sorába is beírta magát, műveit több nyelvre is lefordították. Elsősorban az ókori mitológiát (Égő csipkebokor; Vízöntő; Új ég, új föld), illetve a tatárjárást (Boldog Margit; Julianus barát; A vas fiai) feldolgozó regényei fontosak.

Elismerések:

Baumgarten-díj (1937) 
Kossuth-díj (posztumusz, 1990) 
A Finn Oroszlánrend lovagkeresztje (1967) 
Magyar Örökség Díj (1999, posztumusz)

A 90-es évek elején Székesfehérváron Andrásfalvy Bertalan akkori oktatási miniszter, és az intézményszervező Rockenbauer Lajos és Szabó Péter közreműködésével új oktatási intézmény, egy alapítványi főiskola megalakítása kezdődött. 1991-ben Balsay István akkori polgármester fogadta a főiskola szerzésével foglalkozó Rockenbauer Lajost és Szabó Pétert, s az ő támogatásával az oktatási bizottság, majd a közgyűlés is megszavazta az előterjesztést. A város ingyenes használatba adta a leendő főiskolának a Szabadságharcos út 59. szám alatti üres épületet. Az új főiskola egy új típusú polgári értelmiség képzésére vállalkozott. A szervezők Kodolányi munkássága iránti tiszteletből és az író Székesfehérvárhoz való komoly kötődése alapján, a főiskolát a Kodolányi János Főiskola névre keresztelték.

Még több információ Kodolányi Jánosról itt!

Forrás: wikipedia