A nőtüntetésre, az üldözöttekre emlékeztek

Amíg élnek az egykori résztvevők, addig kell minden emlékmorzsát összeszedni, hogy ne csak a tankönyvekben maradjon emlék a valóságos történésekről! Sinka Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) Fejér megyei elnöke és maroknyi csapata erre törekszik minden erejével, amikor találkozókat szervez. Mert az évtizedek kényszerű hallgatása és az emberi memória végessége okán fontos dolgok süllyednek el a történelmi múltban, ami pedig tartást, önbecsülést, adott esetben vigasztalást nyújthat a nehéz időkben.
1956. december 7-én kizárólag nők - lányok, asszonyok - kötöttek fekete kendőt, s tartottak néma tüntetést Budapesten, s néhány városban, köztük Székesfehérvárott is a levert forradalmat gyászolandó. Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez veszélytelen magatartás volt! A szovjet tankok már bedübörögtek, szedték össze a forradalom résztvevőit, a visszarendeződés egyértelművé tette, hogy megtorlás következik. Mégis, egyszerű munkásasszonyok, dolgozó lányok szánták el magukat, s vonultak végig a fehérvári belvároson szótlanul.
A megemlékezésen Balsay István megyei közgyűlési alelnök idézte meg a történteket, s a karácsonyi díszbe öltözött belváros szép terén többen hallgatták olyanok a szavait, akik ama 53 évvel ezelőtti napon is itt jártak. Az üldözött egyházi személyekre emlékezvén pedig  Fehér Károly nyugalmazott evangélikus esperes Ordass Lajos püspökről szólt, aki hősies helytállást tanúsított a diktatúrák idején.