Ezüstmarhák a kakukkfüves legelőn

A dinnyési fertőnek nevezett terület fokozott védelmet élvező tájvédelmi körzet, madarak, növények zavartalan élőhelye. Fenyvesi László a faluvégen tartja télen karámban az ősi magyar szürkemarháit, amelyek nem igénylik az istállózást. Szent György naptól pedig ünnepélyes nézősereglettel kihajtja a gulyát a szabad legelőre. Ilyenkorra egy kis kirakodóvásárt rögtönöznek Dinnyésen, bográcsban pásztorételek főnek, hortobágyi csikósok öltözékét viselő marcona férfiak durrogtatnak karikás ostoraikkal. Játék ez ma már inkább, mint eleven valóság, a hagyomány megidézése, de valamiképpen mégis az ősi természetszeretet éled fel résztvevők szívében ilyenkor.

Sok gyermeket elhoztak szüleik, akik lovaskocsival, hintóval követték a szürkemarhákat, amelyeket elegánsabban ezüstmarhának titulálnak a dinnyési vonuláskor. A langyos tavaszi szélben és ragyogó napsütésben kábító kakukkfűillat lengte be a tájat, másutt alig látható növények élnek itt. A legeltetés jót tesz a talajnak, s a szerves trágya különösen hasznára válik a földnek. Útközben egy mocsári teknőst találtak a gyerekek, ez sem mindennapos élmény, visszaszállították a vizes élőhelyére. Tóth Krisztina közben a gyógyfüvekről mesélt, egy-egy lovas szaporította a kocsizók csapatát. A kihajtásról visszaérkezvén a rotyogó bográcsok tartalmát szimatolták az alkalmi kihajtók – leginkább városi emberek, falusi romantikára vágyók.

A tizenöt éves Vódli Zoltán Börgöndről érkezett szüleivel a kihajtásra, édesanyja varrta fiának a bőszárú gatyát. A fiú óvodás korától fogva fabrikál, kisiskolásként ostornyelet faragott, fonta a sudarát, művészien tudja csattogtatni ezt a különböző pásztor- és lovasszerszámot. Senki nem tudja, honnan a kezében az ügyesség, s a lelkében ezt a pásztortudás, de elkötelezettségét az öregebbek is tisztelik, a néprajzosok méltányolják. Zoltán dédapja a belsőbárándi pusztán volt bognár, de a fiú nem ismerte felmenőjét. Kiskorától vásárokra vitték a szülei, mert ezt kérte tőlük, bújta a néprajzi könyveket, s amúgy pedig vadász reflexíjazásban kétszeres országos terepbajnok. Mondjuk úgy, ő az egyik utánpótlása. Akinek fontos a természet, a hagyomány, a magyar pásztorság múltja, e vidék hajdani életmódja, szokásai. S mindazok így éreznek, akik Szent György napján az állatok kihajtását éli újra.