Segélykiáltás a túlélésért: rosszabb börtönbe vihetik Tóásó Elődöt

Április 16-án volt egy esztendeje, hogy Bolíviában kommandósok egy rajtaütés során agyonlőtték a kalandos életű egykori (lapunkat is tudósító)  újságírót, a délszláv háború veteránját,  Rózsa Flores Eduardót, az erdélyi Magyarosi Árpádot és az ír Michael Martin Dwyert.  A megrohamozott Santa Cruz-i szállodából a kivégzéssel felérő akció után a rendőrök elhurcolták a horvát Mario Tadicsot és a magyar (eredetileg az erdélyi Szovátáról származó) Tóásó Elődöt. Azóta mindketten vizsgálati fogságban vannak, az idő pedig fájdalmasan lassan telik a rács mögött. A bolíviai igazságszolgáltatás nem siet el semmit.  

Továbbra is azzal gyanúsítják őket, hogy helyi szeparatista körök megbízásából Santa Cruz tartomány elszakítását célzó félkatonai felkészülést és terrorista tevékenységet folytattak. A szövevényes ügybe időnként különböző titkosszolgálatokat is  belekevernek, közben Morales bolíviai elnök elleni merénylet tervezését  emlegetik: a cél sokkal inkább a politikai hangulatkeltés, mint az igazság felderítése.  Tóásó Előd az ország egyik  hírhedt börtönében, a San Pedróban raboskodik. Nővére, a Fejér megyei Száron élő Tóásó Edit minden erejével harcol  testvére szabadon bocsátásáért, akinek ártatlansága bár egyre nyilvánvalóbb, fogva tartása a dél-amerikai diktatúra vezetőjének, Morales  elnöknek hatalmi és politikai kérdés.   Egymás után több szabadlábra helyezési kérelmet adtak már be eredménytelenül, Edit szerint  nem veszik figyelembe az ártatlanság vélelmét, s Előd számára pokoli módon telnek a napok.
Testvére azt szeretné, hogy az új magyar kormány, illetve a külügyminisztérium ne csak konzuli, hanem diplomáciai védelmet is biztosítson Előd számára, hiszen fogva tartása egyértelműen politikai ügy, s ilyenkor, más nemzetiségű állampolgárok esetében a diplomáciai védelem  megszokott eszköz az igazságért folytatott harcban. A magyar sajtó az idő múlásával már alig-alig ír a fejleményekről, Edit Száron néha úgy érzi, teljesen egyedül maradt küzdelmével.  Bolíviában azonban még mindig napi híradó-ügy Eduardóék sorsa, még mindig tartóztatnak le embereket, akiket az összeesküvésben való részvétellel gyanúsítanak. És sajnos napról napra rosszabb hírek érkeznek Előd felől is. 
- A magyar újságok most már hallgatnak. Nem értem miért, de hát sok mindent nem értek... Egyébként Előd ügyével kapcsolatban minden változatlan, nincs vádemelés, vádismertetés - mondja Edit. - Elődöt elvitték orvosi vizsgálatra, ezt végre engedélyezte a bíró, de az orvosnál kiderült, hogy szívritmuszavar lépett fel nála. Soha ilyen betegsége nem volt korábban, ez minden bizonnyal a nagy magasság, illetve az oxigénhiányos levegő  következménye. Ráadásul megvádolták azzal, hogy meg akar szökni, pedig semmi ilyet nem tervezett. Az ügyész elkezdte  erről a vizsgálatot,  aztán nem fejezte be.

Edit elégedetlen az ügyvéddel, szerinte a vádemelés után mindenképpen máshoz kell fordulnia. Talán eredményt hozhat, hogy időközben a bolíviai ellenzék aláírásgyűjtésbe fogott azért, hogy a Flores-ügyet nemzetközi vizsgálat tisztázza. Eddig 20 ezer aláírást gyűjtöttek össze, állítólag egymillióig meg sem akarnak állni. 
- Attól félek, hogy a szökési tervekkel kapcsolatos vádat azért találták ki, hogy Elődöt elvigyék egy sokkal rosszabb börtönbe, 4200 méteres magasságba. Ott úgy teszik el az embereket, ahogyan akarják, sokan a tífusztól, a gyomorfertőzéstől gyengülnek le  és halnak meg. Pedig ott nincsenek előzetesben lévők, oda eddig csak ítéletes rabokat vittek. Lehet, hogy Elődből így akarnak terhelő vallomást kicsikarni - retteg Edit.  
A Flores-ügyet tehát továbbra is napirenden tartják Bolíviában, ahol úgy tűnik, senki sincs biztonságban, aki Eduardóval, a külföldi zsoldoscsapat parancsnokával  valaha kapcsolatba került.  Legutóbb a bolíviai hadsereg egyik veteránját  helyezték házi őrizetbe. Gary Prado Salmónt azzal gyanúsítják, hogy rejtjelezett üzeneteket váltott  tavaly a Santa Cruzban tartózkodó magyarral, s a  tábornok hiába védekezett azzal, hogy Floressel  csak  mint újságíróval beszélgetett. Áprilisban  a fiát is letartóztatták, s Prado úgy vélte, már akkor  ő volt a célpont, mert szerinte kavics a kormány cipőjében. Eduardó érdeklődése egyébként így utólag logikus, hiszen Salmón  századosként 1967-ben annak a járőrnek volt a parancsnoka,    amely a délkelet-bolíviai őserdőben elfogta a legendás argentin-kubai gerillavezért, Ernesto Che Guevarát. Nos, aki ismerte Eduardót, tudhatja, hogy ő soha nem hagyott ki egy beszélgetést valakivel, aki ennyire az események sűrűjében élt valamikor. 

Tóásó Előd: Börtönnapló

Lövésre ébredtem fel. Csak hirtelen felültem, s próbáltam elűzni a kábaságot a fejemből. Tényleg lövések... Felpattantam az ágyból, a fejem zúgott, egy szál alsógatyában körbenéztem a szobában. A lövések és ordibálások hangja közeledett. Istenem - gondoltam - ez közeledik... Megfagyva álltam az ajtó előtt pár másodperccel ébredés után. Pedig óráknak tűnt. Mi a fenét csináljak?,  kérdeztem, s hangtalan, szótlan a fogaim közt Isten segítségét kértem. Hirtelen jobbra léptem egy kicsit, s pár pillanattal később  egy lövést eresztettek az ajtóba, s még egyet, s még egyet. Én meg ott álltam az ajtóval szemben, bal felemen elszállingóztak a lövések, amit akkor a gyors események s a fejem zúgása miatt észre sem vettem. Berúgták az ajtót, s egy fegyveres, álarcos katona vagy rendőr  állt velem szemben. Szembenéztünk egymással. Talán meglepődhetett, hogy az ajtó előtt állok, és még élek. Mert csak állt, s nézett, fegyverét felém szegezte... Egy inget kötöztek a fejemre, a szótlan rendőr eltűnt, helyette a közelemből más, ordító rendőrök érkeztek. A földön térdelve, hátrakötözött kezem, lehajtott,s betakart fejem ellenére a mellettem elhaladó emberek belém rúgtak vagy megütöttek, miközben szitkokat szórtak. Meg fogsz halni!  - ez volt a leggyakoribb, s akkor, abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy meg is fogok. Egyszerűen lelőnek, mint egy kutyát.

Korábbi cikkeink a témában ide kattintva olvashatók!