Kövér László az alkotmányozásról, újjáépítésről

- Augusztus 20. a nemzeti identitás ünnepe, és a számvetés ideje is, hiszen kormányváltást és jó néhány változást élt meg az ország az elmúlt hónapokban. Ön is úgy látja, hogy forradalom zajlik?
 
-  Egy esztendővel ezelőtt, augusztus 20-án kénytelen voltam arról beszélni, hogy Szent István állama romokban hever: amit ezer éven át megőriztünk sok viszontagság közepette, az most, békeidőkben került a végromlás állapotába. Nyilvánvaló a különbség a tavalyi és a mostani ünnep hangulata között, hiszen az újjáépítés lehetősége azóta a kezünkbe került, illetve már el is kezdtük e munkát. Lehet ezt forradalomként is értékelni, abban az értelemben, hogy a választópolgárok világos felhatalmazást adtak a mindent átfogó változtatásra.
 
- Engedjen meg egy kis személyeskedést: az új frizura is a forradalmi változás jele?
 
-  Vehetjük így is. A változások a külsőmben is megnyilvánultak, bár a forradalmárokhoz illő imázs inkább az előző volt...

- Augusztus 20-án a határokon kívül élő magyarságra is nagyobb figyelem esik. A Fidesz többségű Országgyűlés szimbolikus ügyek rendezésével kezdte működését, gondolok itt az állampolgárság kiterjesztésére vagy június 4-e törvénybe foglalására. A továbbiakban is felkarol hasonló ügyeket a kormány?

-  Már elindult az alkotmányozás folyamata, s reményeink szerint jövő március közepére le is zárul. Az új alkotmány elfogadása ilyen szimbolikus lépés lesz, ami, bízom benne, lélektani fordulatot is hoz, hiszen 20 éve várunk arra, hogy demokráciánkhoz, jogállamunkhoz, függetlenségünkhöz illő alkotmánya legyen az országnak. Eddig ideiglenes alaptörvényünk volt, ami megítélésem szerint betöltötte funkcióját, tehát nem írhatók a rovására az állam működését az elmúlt 8 évben meghatározó anomáliák. Annak, hogy az új alkotmány elkészítése sokáig húzódott, előnye is van: hasznosítani tudjuk a demokrácia első időszakának tapasztalatait.

- Miért van szükség új alkotmányra? Sólyom László leköszönt államfő nemrég úgy nyilatkozott: fájlalja, hogy nem tudta megváltoztatni a vélekedést, ami szerint a jelenlegi alkotmány kommunista szellemiségű.

- Egyetértek a volt köztársasági elnök úrral, hiszen dacára annak, hogy az alkotmányunk címe 1949. évi XX. törvény, a régi szövegéből egyetlen mondatot tartott meg: "Magyarország fővárosa Budapest." Az összes többi új törvényszöveg, és az átalakuló politikai-társadalmi rendszer számára készült, ráadásul nem is tekinthető rossz produktumnak. Az, hogy 20 évig ideiglenes tudott maradni, bizonyítja az akkori alkotmányozók tisztességes munkavégzését. Ám az elmúlt 20 esztendő jó néhány problémát felvetett, újra kell gondolni például az alkotmányos intézmények működését, azokét, amelyek annak idején az MSZMP-vel kötött megállapodás eredményeképpen születtek. Egy lépést már meg is tettünk az alkotmányos berendezkedés felülvizsgálatában: eldöntötte az Országgyűlés, hogy a következő választások után feleannyi képviselő dolgozhat a parlamentben.

- Szép gesztus ez, de lesz-e gyakorlati haszna?

-  Ez nem csak mennyiségi változást jelent, véleményem szerint a parlamenti képviselők munkáját minőségileg is átalakítja, nagyobb felelősséget, nagyobb terhet ró rájuk. Innentől kezdve megkerülhetetlen lesz, hogy összeférhetetlenségi szabályt hozzunk a polgármesteri és országgyűlési képviselői feladatok ellátásáról. De benne van a törvényben az is, hogy a hazai nemzeti kisebbségek végre rendelkezzenek parlamenti képviselettel. Persze sok még a feladat: meg kell vitatni az állampolgárságot szerző magyarok szavazati jogának kérdését, az állampolgári jogok kérdését, illetve végig kell gondolni, mi legyen az Alkotmánybíróság hatásköre, vagy miképpen legyen független az igazságszolgáltatás. Kérdés továbbá, hogy szükség van-e ennyi kétharmados törvényre, vagy a főbb garanciális elemeket az alkotmányban kellene-e rögzíteni inkább. A cél természetesen az, hogy a következő 20 év nyugalmasabb legyen, mint a mögöttünk álló.
 
- Amikor az Országgyűlés elnöke lett, jelezte, feladatának érzi a parlament tekintélyének visszaállítását. Milyen problémákat lát a törvényhozásban?

- Olyan alapvető problémát nem látok, ami az Országgyűlés működését veszélyeztetné. Ugyanakkor sok üresjárat van e működésben, gyakran kell például úgy gombot nyomogatnia a 386 parlamenti képviselőnek, hogy a benyújtott indítványok tartalmát nem is ismeri a többségük. Ez részben szükségszerű, hiszen a képviselők nem tudnak ugyanolyan mélységben foglalkozni minden kérdéssel, ők elsősorban ahhoz értenek, ami a parlamenti bizottságokban a szakterületük. De ettől még igaz, hogy a szavazási módszert, ami Magyarországon meghonosodott, a miénknél régibb demokráciákban megmosolyognák. Úgy gondolom, a következő Országgyűlésre már egy új házszabályt kell hagynunk.

- Az elmúlt napokban újra felmerült a kérdés: szükség van-e heti ülésezésre? A hírek szerint ön a háromheti ülésezést támogatja, ám a miniszterelnök és a Fidesz frakcióvezetője maradna a jelenlegi gyakorlatnál.
 
-  Még nem szerepelt e kérdés a frakció előtt, és nem is azzal a szándékkal nyilatkoztam erről, hogy felesleges vitákat kezdeményezzek. Én parlamenti képviselő voltam akkor is, mikor a háromheti ülésezésre áttértünk, és határozottan állítom, hogy a képviselők hatékonyabban gazdálkodhattak energiájukkal, idejükkel. Ugyanakkor ez csak egy javaslat, amit meg kell vitatni. Egyébként még ha megtehetném, akkor sem erőszakolnék rá semmilyen változtatást a parlamenti többségre.
 
- A tavaszi ülésszakon azért nehéz lett volna e rengeteg törvényt háromheti ülésezéssel elfogadni...
 
- Sőt, szerintem az őszi ülésszak se lesz erre alkalmas, hiszen hasonlóan ambiciózus törvényalkotási programmal készül a kormány. A Ház elé kerül például a gazdasági cselekvési program második üteme. Mivel az ülésszak jelentős részét elviszi az önkormányzati kampány, rövid idő marad a költségvetési törvény elfogadásáig.

- A Fidesz országos választmányának elnökeként a kormánypárt stratégiájának kidolgozásában is fontos szerepe van. Ön szerint milyen következményekkel járhat az, hogy a kormány és a Nemzetközi Valutaalap között megszakadtak a tárgyalások?

-  Azt látom, hogy a piac nem rendült meg a tárgyalások megszakításától, sőt, a költségvetést egyelőre olcsóbban lehet a piacról finanszírozni, tehát úgy tűnik, nem vagyunk rászorulva az IMF-re. Ez részben összefügg a politikai változással, azzal, hogy az előző kormányzatot jellemző hitelességi deficit megszűnt, részben pedig a nemzetközi gazdaság stabilizálódásából következik. Korábban sokan kritizálták a Fideszt amiatt, hogy nem elég elfogadó a nemzetközi pénzügyi szervezetek elvárásaival szemben, ám most egyre többen látják úgy, probléma lehet az IMF működési logikájával, finanszírozási alapelveivel.
 
- Van-e valóságalapja annak a felvetésnek, hogy az önkormányzati választások után mégiscsak a megszorítás marad a kormány egyetlen eszköze, mivel az IMF-nek nem lehet csak úgy hátat fordítani?

 - Szerintem az IMF-nek minden további nélkül hátat lehet fordítani, ha olyan feltételeket támaszt, amelyek ártanak az országnak. Ez a vitánk évek óta zajlik e pénzügyi szervezetekkel: ellenzékben azért kritizáltuk a GyurcsányBajnai-kormányokat, mert a vég nélküli megszorító intézkedésekkel ugyan eleget tettek az IMF elvárásainak, ám a gazdasági növekedés elindítása helyett csak egyre lejjebb taszították az országot. Ma már az a helyzet, hogy nincs mit elvenni az emberektől, az önkormányzatoktól, a vállalkozásoktól, a gazdaságot pedig a klinikai halál állapotából kell visszahozni. Ez alapvető szemléletbeli különbség, nem pedig az októberi választásokig tartó taktika.