Nacsa Olivér: az a halálom, amikor figurák nevén szólítgatnak

- Én itt most rendelek. Az emberek, akárcsak   Joshi Bharatot, megszólíthatnak, és beszélgethetnek velem bármiről. Egy kis jókedvet szeretnék az életükbe csempészni, mert lehet, hogy valaki éppen ettől a két perctől érzi majd jobban magát.

- Van ma okunk nevetni?

- Tudom, hogy nehéz a helyzet, de muszáj pozitívan hozzáállni. Vannak nálunk szegényebb országok - gondoljunk csak Dél-Amerikára -, ahol mégis tudnak mosolyogni, örülni. Ez az ország is előbbre tartana, ha mindenhez humorosan közelítenénk.

- Miért fontos a jókedv?

- Vallom, hogy a humornak gyógyhatása van. Ha beteg vagyok, nagyon szeretek röhögni, mert akkor nem a betegségre figyelek, és előbb is gyógyulok meg. Másrészt annyira felgyorsult a világ, a mindennapok, hogy egyszerűen kell a vidámság. Ki kell fújni, ki kell röhögni magunkból a feszültséget, különben megzakkanunk.

- Kin tud nevetni?

- Talán százötven évben egyszer születik egy olyan zseni, mint Hofi Géza, és őt követi a szakma többi tagja. Fábryt is nagyon szeretem, vele kissé elfogult is vagyok. Az abszurd humort, a régi Laár pour Laár-t is kedvelem, és hát ugye Gálvölgyi paródiáin nőttünk föl. A stand-up comedy-ben is van, ami tetszik. Manapság sokan azt hiszik, hogy ez könnyű műfaj, és mindenki vagy énekes akar lenni, vagy humorista. És nem találok egy jó vízvezetékszerelőt, mert mindegyik fellép.

- Sok ember bőrébe bújt már. Tudja még, hogy ön kicsoda?

- Persze. Az a halálom, amikor figurák nevén szólítgatnak. Megformáltam vagy háromszáz karaktert. Voltam már Csernus Imre, Terry Black, Fekete Pákó, mindenki, de azt nagyon nem szeretem, ha nem tudnak elválasztani a szerepeimtől. Én egy hétköznapi pali maradtam. Engem meg lehet szólítani, bár ezzel sokan vissza is élnek már bizonyos helyzetekben. Nagyon bírom, amikor odajönnek hozzám az utcán, hogy te, mondjál már valami vicceset, nyomjál már egy kis Friderikuszt, egy kis Kordát, egy kis Gyurcsány-Orbánt! Ez nekem a szakmám. A civil életben ezeket a megnyilvánulásokat nem kedvelem.

- Hogyan lehet meglátni az élet vidám oldalát?

- Néha meg kell állni, meg kell nézni egy vicces filmet. Lazítsunk, igyunk meg egy pohár bort, gondoljuk át nyugodtan az elmúlt huszonnégy órát. Aztán úgyis jön egy új nap, és majd csak lesz valami. Közhely, de rendszerint beigazolódik, hogy mindig eggyel több megoldás van, mint probléma. Sokszor a legváratlanabb helyekről jön a megoldás, amire az ember nem is gondol, amire nem is számít. Amíg egészséges valaki, olyan gond nemigen van, amiből ne lenne kiút. Valahonnan erőt kell tudni meríteni: igen, erős vagyok, nem omolhatok össze. Megoldás mindig lesz, ha hiszünk magunkban, és teszünk is érte. És persze ne vegyünk semmit se túlságosan komolyan.

- Hogy telt a karácsonya?

- Őrület, hogy ilyenkor elszabadul a pokol, és az emberek minden porfogót összevásárolnak. Pár éve úgy döntöttünk, hogy nekünk erre nincs szükségünk. A menyasszonyommal, aki nagyon otthonosan mozog a konyhában, lógatni való díszeket készítettünk, és süteményeket sütögettünk. Nálunk nincs ajándékozás, maga az együttlét az ajándék. Vacsoráztunk egy jót, felbontottunk egy palack bort, beszélgettünk, örültünk, és boldogok voltunk. Ez megható volt, ugye? Papírzsebkendőt adjak?

- Mit tervez az év utolsó napjára?

- Tizenöt év óta ez lesz az első szabad szilveszterem. A barátaimmal leszek, de a kötelező jó bulit nem szeretem.