Indokolatlan előzetes letartóztatás miatt milliós kártérítést kell fizetnie a magyar államnak

A bíróság január 11-ei ítélete szerint a nyomozás lezárása és a vádirat benyújtása után nem lett volna helye a panaszos fogva tartásának, így a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Emiatt az állam 5000 euró nem vagyoni kártérítést és 3500 euró perköltséget köteles fizetni a kérelmezőnek.
   
A döntéssel ismét bebizonyosodott, hogy súlyos jogsértést jelent, ha a bíróságok automatizmusok alapján döntenek az előzetes letartóztatásról - állapította meg a fiatalembert képviselő Magyar Helsinki Bizottság, hozzátéve, hogy az előzetes letartóztatottak száma az utóbbi években indokolatlanul, a bűnözési adatoktól függetlenül nőtt Magyarországon.
   
A civil jogvédő szervezet közleménye szerint a panaszos ellen két bűncselekmény gyanúja miatt indult eljárás. 2004 telén kábítószert találtak nála, ő beismerő vallomást tett, és öt hónap előzetes letartóztatás után szabadlábra helyezték. A férfit 2005 májusában ismét őrizetbe vették kábítószer-kereskedelem gyanújával, miután különböző drogokat találtak egy garázsban, amelynek a kibérlésénél jelen volt. Bár a 2006 júniusáig tartó, nyomozás alatt nem merült fel semmilyen további, őt terhelő információ, sorozatosan meghosszabbították az előzetes letartóztatását arra hivatkozva, hogy összebeszélne a bűntársaival, illetve megszökne. Végül a garázsban talált kábítószerekkel kapcsolatos valamennyi vád alól felmentették. A fiatalember összesen 18 hónapot töltött előzetes letartóztatásban.
   
A panaszos ügyvédje, Kádár András Kristóf Strasbourgban azt sérelmezte, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról döntő magyar bíróságok nem vették figyelembe, hogy a panaszosra nézve semmilyen terhelő adat nem merült fel a nyomozás során. Álláspontja szerint nem indokolták érdemben azt sem, hogy miért áll fenn a szökés és az összebeszélés veszélye. Mindezzel pedig a magyar állam megsértette a Emberi Jogok Európai Egyezményének azon pontját, amely szerint szabadságától senkit sem lehet önkényesen megfosztani. 
   
A magyar kormány ezzel szemben azt állította, hogy mivel a kábítószer-kereskedelmet a törvény súlyosan rendeli büntetni, attól kellett tartani, hogy a panaszos megszökik.
   
A strasbourgi bíróság megállapította, hogy a nyomozás 2006. júniusi lezárása, de legkésőbb a 2006. augusztusi vádemelés után az előzetes letartóztatás fenntartásának nem volt jogszerű alapja. A magyar bíróságok csak a várható büntetés mértékére hivatkoztak, nem vették figyelembe a panaszos személyes körülményeit, például rendezett családi hátterét, és nem indokolták, miért áll fenn a szökés veszélye. A hatóságok azt sem indokolták semmivel, miért nem számoltak a házi őrizet lehetőségével. A strasbourgi bíróság álláspontja szerint bár formailag érvényes bírói döntések születtek az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról, "a felhozott indokok nem nyugodtak megfelelő ténybeli alapokon", a fogva tartás ezért önkényes volt, így a magyar állam megsértette az egyezményt.
   
A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint a bíróságoknak alaposabban kellene vizsgálniuk az előzetes letartóztatás szükségességét és gyakrabban alkalmazniuk a lakhelyelhagyási tilalmat és a házi őrizetet. Ezen túlmenően valamennyi büntetőügyekben eljáró hatóságnak komolyan kellene vennie, hogy a fogva tartott terheltek ügyében soron kívül kell eljárni. Ilyen módon a börtönök zsúfoltsága is csökkenthető lenne, ami jelentősen tehermentesítené a büntetés-végrehajtást, lehetővé tenné a jogerős elítéltek reintegrációjára való összpontosítást, és kevesebbe kerülne az adófizetőknek - áll a közleményben.