Tanulságos történet: becsapták a jó szándékú vásárlót

Neve leírásának mellőzését kérő olvasónk  mások okulására küldte levelét szerkesztőségünkbe. Egy olyan történetet mesélt el, amilyennel a harmadik világban honfitársaink némelyike már könnyen találkozhatott. A   jó szándéknak álcázott gesztus lényege a becsapás. Lássuk, mi történt pontosan.  Olvasónk  a hozzá közeli nagyáruházba ment vásárolni.  Éppen jött kifelé a szupermarketből,  amikor egy, számára ismeretlen személy a bevásárlókocsijába dobott egy halom zoknit azzal, hogy ajándék, ők azt már nem tudják eladni idő hiányában, mert utaznak vissza Erdélybe.
Magyar ember ilyen ajándékot nem fogad el, szögezte le olvasónk, majd kifizette az ajándékot. Szerinte bőségesen, mert az ajándékozó a fizetést követően nagyon gyorsan eltűnt.  Ám alig léphetett néhány lépést,  megjelent egy nő, aki elkezdte visszakövetelni a zoknikat. Olvasónk akkor jött rá, átverték. Az persze csak ráadás volt, hogy azok a bizonyos zoknik később használhatatlanul kis méretűeknek bizonyultak.
Vízivárosi anzix címmel küldött néhány figyelemfelkeltőnek szánt sort lapunknak Szabó Péter. Ő egy, Budai úti nagyáruház parkolójában tapasztal  hosszú ideje áldatlan állapotokat. Leírta: a közvilágítás  nem megfelelő,  a közlekedési morál már egy sebességmérő készülék   telepítését követelné meg, mert a parkolóban mindenki megy, akár az állat, se jobbkézszabály, se stoptábla. Hozzátette,  nehéz autóbuszok parkolnak telephelyként ott, és tönkreteszik a térkövet. De mindez szerinte csak a jéghegy csúcsa.

Ha az ember visszagondol, rájön, megszokásból vezet a nagy parkolókban.  Ugyanis  többnyire nincsenek ezek a hosszabb-rövidebb útszakaszok kitáblázva, márpedig ilyenkor a jobbkézszabály szerint kellene elsőbbséget adni. A kisebb, már közvetlen a beállókhoz vezető útszakaszokról kifordulók adják meg az elsőbbséget a hosszabb úton gyors iramban közeledőknek.  Senki nem meri elhinni és betartani a szabályokat, mert az elővigyázatosság mást diktál. Tábla helyett.