Vihar-hadművelet, viharos fogadtatás

Előbbiek szerint Gotovina hős volt, hiszen megtámadott félként honvédő harcot  vívott a szerbekkel szemben, amikor 1995-ben az Oluja- (Vihar) hadművelettel  visszafoglalta a polgárháború elején megszállt területeket.    A mostanában  ellenzéki húrokat pengetők azonban a civilekkel  szemben elkövetett atrocitásokat hánytorgatják fel.   Sokáig egymás fejéhez lehet vagdosni az érveket. (Attól függetlenül, hogy becslésem szerint tíz délszláv háborús bűnös közül hét szerb volt,  a többi három horvát, bosnyák, albán).  A legszomorúbb,  hogy a Gotovinával kapcsolatos döntést sokan kárörvendéssel fogadták. Azok, akiknek fájna a magyar EU-s elnökség sikere: sajnos házon, azaz hazán  belül is bőven vannak ilyenek. Horvátország csatlakozásának elősegítése  egyik fő célunk  volt, az ítélet  miatt pedig késlekedhet az egész folyamat. Ráadásul szerintem Horvátországban  most alig találni olyat, aki ezek után lelkesedne Európáért. De én nem elsősorban a Vihar miatti vihar, hanem egy alapvető  igazságtalanság miatt érzek indulatot.    A  világháború utáni  nürnbergi perben nem  foglalkoztak  a terrorbombázásokat elrendelő angol, az atombombákat ledobató amerikai, a  fél Európát végigmészároltató   szovjet vezetőkkel, generálisokkal. A helyzet mára nem sokat javult. Hiába várnánk, hogy perbe fogják például az Irak megszállására bizonyítottan hamis indok alapján parancsot adó nyugati elnököket.  Hogy Irakban az invázió óta folyamatosan folyik az ártatlanok vére? Kit érdekel? Már nem  hír, ami ott történik, pedig a civil  áldozatok száma több százezer,  14 ezer eltűntet még  keresnek.  Hága tehát nem igazságot szolgáltat, hanem  nagyhatalmi érdekek mentén dönt.  Amíg pedig a világ egyik (gazdagabbik)  fele nyíltan hülyének nézi a másikat, nem jutunk közelebb a  békés jövőhöz egy lépéssel sem. Ki tudja, kinek a feje fölé küldenek holnap  vihart az igazság nevében?   Oluját, ha úgy jobban tetszik.