Mindig a páciens a renitens? Függünk vagy irtózunk a gyógyszertől

Az otthonok gyógyszeres fiókjai teli vannak kiváltott és soha be nem szedett tablettákkal, kapszulákkal, lejárt, ismeretlen hatású pirulákkal. A gyógyszerfogyasztás folyamatosan emelkedik,  de kétélű ez is, mint annyi minden a modern civilizációnkban. Okosan, felelősen használva a biokémia áldásait, egészségünket védjük, a hanyagság, a szakértő utasítás semmibe vétele azonban többet árt, mint használ. 

 Kolumbán Ottilia baracskai háziorvos szerint az orvosnak szakmai feladata tudatosítani a betegekben saját felelősségüket, hogy gyakran maguk is tehetnek egészségi állapotukról. Körzetéhez 1050 paciens tartozik, közülük 435 gyermek, az idén bárányhimlő járvány is végigvonult a falun.  13 ezer 390-en fordultak meg a rendelésein, kiszámította, hogy az egy betegre fordított idő mindössze 4 perc 36 másodperc volt, úgy, hogy két ápolónővel dolgozik. Akinél szükséges, több időt szentel a doktornő, s a recept felírása előtt kicsit szociológusi, kicsit pszichológusi szemmel is vizsgálódik.

 - A beteg elvárja, hogy a kapott tablettától a panasza azonnal megszűnjön. A helyzet pedig nem ilyen egyszerű. Nem a tünetet kell kezelni, hanem megkeresni a kiváltó okot -  utal Kolumbán Ottilia a gyakran figyelmen kívül hagyott törvényszerűségre.  - Nem még több gyógyszert kell bevenni, hanem életmódot változtatni. Rengeteg orvosságot szednek indokolatlanul. Amit egyszer az orvos felírt, azt havonta újra és újra kérik. Az ellenkező véglet viszont, amikor elolvassák a mellékhatásokat, s túl veszélyesnek találván, elsüllyesztik a kiváltott szert. 
-   A betegek egyre terheltebbek, türelmetlenebbek, lazulnak a családi és baráti kapcsolatok. Gyakran a párkapcsolatban élők is magányosak, nincsen, aki meghallgassa őket. Ez kivetül a gyermekekre is, alig van kommunikáció a családon belül. Az orvostól segítséget várnak, de elromlott kapcsolatokat nem tudunk rendbe hozni pirulákkal -  utal a lelki vetületekre.
 -  A gyógyszerek védelmében el kell mondanom, hogy egy költségesebb tabletta bevezetésével el tudtam hagyni másik hármat -  referál a tudomány haladásáról. Baracskán egyébként számosan nem dobják ki a megmaradt gyógyszereket, hanem beviszik a rendelőbe, felajánlják a többi betegnek.

 Különös megfigyeléssel szolgál Milvius Lóránt háziorvos, aki 41 éve praktizál, s 32 éve Válban!

-  A falusi és a városi beteg különbözik. Utóbbi a jogaira hivatkozván olyan gyógyszert is kikövetelne, ami nem indokolt. Vidéken jobban figyelembe veszik az orvos által ajánlottakat - summázza a doktor.   A gyógyszerkassza kezelői pedig arra ösztönzik az orvosokat, hogy olcsóbb szerekkel helyettesítsék ezeket, különben az orvos jövedelme bánja a döntést  - fogalmaz egyértelműen Milvius doktor. Hozzáteszi: a betegek harminc százaléka életre szóló gyógyszerszedésre szorulna betegsége miatt, ám hiába  a dörgedelmek. Pedig a magas vérnyomásra és koleszterin szintre, a szív- és érrendszeri, valamint cukorbetegségekre  mit sem ér  egy-két doboz orvosság (rendszertelen) szedése.
-  A reklámot idézem: nincs idő a fájdalomra!  - mondja kissé keserűen Kárpáti Hajnalka váli védőnő. -  Ez a baj. Én azt hirdetném, hogy a fájdalom időt kér magának, miként a gyógyulásra is időt kellene szánnunk! Nem elfedni a tünetet, vagy rendszertelen  tabletta-kapkodással megzavarni a testünket. S használjunk természetes szereket gyakrabban.
 -  A gyógyszer egyfelől áldás, s ha betartják az utasításokat, s megfelelő türelemmel és alázattal viseltetnek a természet és az emberi szervezet iránt, akkor különösen. Bizonyos betegségekbe belehalnánk, mint évezredeken át. De időt kellene hagyni magunknak, valameddig teret engedni a láznak, a sírásnak, s a fájdalomra odafigyelni: mit üzen? Felépítettünk egy embertelen, rohanó világot, s ehhez hasonlóak gyógyszerszedési szokásaink is. Változtatni kellene, míg nem késő -  mondja, s egy nagy tál almát tesz az asztalra.

A nagyját visszavisszük

Összhangban a kormányzati törekvésekkel, a Fejér megyei gyógyszerészkamara elnöke is úgy látja, változtatásokra szükség van.

A Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által megfogalmazott kritika szerint a honi páciensek helytelen gyógyszerszedési szokásokkal bírnak: ki se váltják a receptre felírt készítményt, vagy ha mégis, nem az előírtaknak megfelelően szedik. A lejárt szavatosságú patikaszerek visszagyűjtését sem veszi komolyan a betegek nagy része, így a veszélyes hulladéknak számító dobozok zöme a kommunális hulladékban landol. Ha a kormány valóban erős szándékkal és kitartó következetességgel változtatna ezen, hosszú távon mindenki jobban járna: a beteg is, mivel a zsebében több maradna, ahogyan az állami gyógyszerkasszában is - nyilatkozta kérdésünkre Békefi Géza, a Fejér megyei gyógyszerészkamara elnöke.
- A gyógyszerfogyasztás visszásságait a szakmában legfeljebb azon tudjuk lemérni, hogy egy-egy sajnálatos elhalálozás után a hozzátartozók az elhunyt gyógyszereinek nagyját - sokat bontatlanul - visszahozzák a patikába. Több oka lehet, amiért nem veszik be a páciensek a kiváltott szereket. Általános, hogy egyszerűen otthon felejtik, de most, a közelgő nyaralások ideje alatt az is jellemzővé válik, hogy az üdülőhelyen már nem akarózik elmenni az ottani, idegen orvoshoz felíratni az újabb adagot. Ha Magyarországon is a más országokban alkalmazott szisztéma szerint 7, 14, 28 darabos kiszereléseket árulnának, a betegnek gyakrabban kellene felkeresnie orvosát, többször és jobb tájékoztatást kaphatna - hatékonyabb lenne a betegkövetés.

Szerintem

Tarthatatlan, hogy az orvos által felírt készítményt a beteg ki sem váltja, mond kritikát a nemzetgazdasági miniszter és nyilván az egészségügyi szakma egy része is. De hadd fordítsam le most ezt az egyszerű, hétköznapi beteg nyelvére, aki ezúttal - akinek inge, az igenis öltözködjön fel! - legyek én. Egy kipufogógázzal telített városban, allergizáló növények sokasága között, több-kevesebb stressznek (inkább mégis több) kitéve élek. Nyilvánvalóan kifogásolható rendszerességgel fogyasztok létfontosságú ásványi anyagokat, általában mindenhová rohanok és azt sem állíthatnám, hogy mindennapos látogatója lennék a szűrővizsgálatoknak. Így persze előbb-utóbb ledönt a lábamról valamilyen ramaty kórság. Ám régen nincs már szó itt arról, hogy kifeküdjem a láznyavalyát, általában valamilyen erős szerrel viszont néhány nap alatt rendbe jövök. Mellesleg különösen kedves háziorvosom van, aki mindig figyelmeztet, de túl sokat betegeskedni akkor sem munkahelybarát. Vagy inkább az van, hogy húsz év alatt sem sikerült itt elérnie senkinek, hogy a betegségünk helyett végre az egészségünkre koncentráljanak?

Kocsis Noémi