Magdi anyus nem győz élni! Válogathat a színházi szerepekből

A randevút természetesen Tordasra beszéltük meg, hiszen Fodor Zsóka színművésznő a festői szépségű falu új lakóparkjának egyik lakásában lakik.
- Szeretném, ha Szollár Laci csárdájában találkoznánk, mert nagyon jó a konyhája és kellemes a kilátás! - mondta vidáman a telefonba, s azonnal ráállt a beszélgetésre. A csárda és a melléje felépített kalandpark  Szollár László egykori válogatott vízipólós, KEK-győztes sportoló tulajdona. Az ő ötlete nyomán születtek a régies erőpróbákra alkotott kúszó-mászó fa- és gerenda alkalmatosságok, kötelekkel kombinálva, felépült egy szlovák tájház is,  kis tó és szép növényzet gazdagítja a látványt. Ráadásul Fodor Zsóka  is Szollár László közreműködésével került Tordasra.
-  Egy baráti társaságban találkoztam Lacival, s csak annyit mondott, hogy nézzem meg az általa épített lakóparkot. Beleszerettem azonnal a gyönyörű tájba, bár az is fontos volt, hogy közel fekszik a fővároshoz a település. Tudod, én budapestiként éltem le az életem néhány évvel ezelőttig, ott laktunk a Duna-parton. De közben a szakmai életem hatvan százalékát vidéken töltöttem - ugrunk bele a beszélgetés közepébe.

Fodor Zsóka dinamikus, színes személyiség magánemberként kedves, nyitott.  Azt tisztázzuk, hogy a sorozatban időnként roppant ellenszenves(nek megírt) megnyilvánulásai ellenére a közönség egyik kedvencévé lépett elő, s mikor halála után szellemként visszatért, sokan reménykedtek benne, hogy marad.
Mielőtt végleg belemerültünk volna a szóba, Szollár László meggyőződött felőle, jól ülünk-e a rusztikus csárda mögötti,  tetővel fedett, oldalt nyitott, mezőgazdasági eszközökkel, régi kézműves tárgyakkal,  muskátlikkal hangulatossá varázsolt helyiségben. S mit kérünk! Áll az ebédmeghívás, úgy jobban esik a beszélgetés is.
- Az ördögtarisznyát válaszd - biztat Zsóka, s egy alkoholmentes sört kér a fiatal pincértől. Én kávéznék, de ő felhúzza szemöldökét, mondván: evés előtt ne kávézz, édesem! Elmagyarázza, hogy az ördögtarisznya göngyölt hús, amelybe finomságokat rejtenek, kisütik, s az ördögségét az erős paprika adja, amit mindketten kedvelünk.
- Mindig vidékre, csöndre vágytam, de édesanyám ragaszkodott Budapesthez és a Duna-parthoz. Hatvanöt éves voltam, amikor anyukám meghalt a századik születésnapja után nem sokkal, s én azóta élem a saját életem - tesz  vallomást a művésznő ezen újfajta szabadságról. - Reggel négy-öt óra körül ébredek, s itt Tordason ezt az ébredést sokáig kakaskukorékolás kísérte. Mámorosan hallgattam, zene volt füleimnek, ahogy mondani szokták, ez nagyon belefért a vidéki hangulatba. Korán alszom el, ahogy Bessenyei Feri szokta volt mondani, este tízkor elalszom, akár színpadon vagyok, akár nem. De sajnos a kakast levágták, nagyon sajnálom.
Az édesanyáról, a színházi mamáról persze muszáj még beszélni. Az életkora miatt is különleges történeteket mesél róla Zsóka, de nemcsak ezért. Szinte kerek anekdoták szólnak a mamáról, aki mindenüvé kísérte őt, ahová elszerződött. Szegeden a színész kollégák írták a mondásait.
- Ó, én nem vagyok pletykás, mondta a mama, s ingatta a fejét. Nekem itt be, ekkor a fülére mutatott, s itt ki, ekkor meg a szájára. Nem ezt várták, ugye, nagy nevetés kísérte a bemondását. Ötven évig együtt éltünk! Gyerekkoromban a szüleim elváltak, én édesapámmal maradtam, a bátyám az édesanyámmal. Hat helyen jártam az általános iskolát, aztán mégis úgy alakult, hogy anyámmal költöztünk össze - ugrálunk az időben. Kicsit szomorkássá válik a tekintete, amint gyerekkoráról esik szó,  mégis büszkén veszi elő tárcáját, amelyben a fiatal édesapja két fotóját hordja. Több mint fél évszázada dívó zsánerű, filmszínész-szépségű fiatal férfi néz a lencsébe, elegáns öltönyben, kifogástalan külsővel.
- Nagyon hamar dolgoznom kellett, pénzt keresnem - folytatódik az őszinte múltbanézés. - Közben verseltem, megnyertem a nagy-budapesti szavalóversenyt, s esti középiskolába jártam. Tanultam Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában, aztán felvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1965-ben végeztem Szinetár Miklós osztályában. Hogy honnan örököltem a színészi vénát? Mindenképpen anyámtól, hiszen ő az életben is úgy élt és beszélt, mint egy színésznő - térünk vissza a színházi mamához, akinek a századik születésnapját a kórházban ünnepelték,  igazi partit tartottak a szellemileg is aktív, sziporkázó öreg hölgynek. Nyolcvannyolc esztendősen még ötödször is vállalkozott a tengerentúli útra, hogy meglátogassa Béla fiát Dél-Amerikában. Venezuelában él ugyanis a művésznő fivére.
- Mága Zoli közölte ellentmondást nem tűrően, hogy az ő családjában a magas kort megért családtagot nagy ünneplés illeti meg, s mi a szeretet okán egy család vagyunk! A kórházba száz szál piros rózsát hozott édesanyámnak, s persze a hegedűjét, és muzsikált! Édesanyám rajongott a hegedűművészért, pazar születésnapi ajándékként fogadta a játékát. És boldogan üdvözölte Várkonyi Andrást, mint a legkedvesebb vejét, a sorozatbéli Kertész Vilit, s Szőke Zolit, azaz Berényi Miklóst mint el nem titkolt nagy szerelmét. Az omegás Benkő Lacival egy házban laktunk gyerekkoromban, őt is meghívtuk a születésnapi partira, s neki is tartogatott valamit a mamám. "Ha ti tudnátok, hogy  én mennyit csókolgattam ennek a picurka meztelen seggét!", mosolygott  az ősz muzsikusra édesanyám - sorolja Zsóka, s megállapítjuk, hogy az életkor fura helyzeteket produkál. Ki fiatal, ki öreg, ki melyik életszakaszában mit él meg... Nos, ezek is annyira viszonylagosak.

A színésznő kétszer volt férjnél,  gyermeke nem született, egyedül él. Magányosnak azonban semmiképpen nem érzi magát, s kategorikusan vélekedik bizonyos kérdésekről. Mert nyilván kap rajongói leveleket, életvidámsága, egészséges életszeretete és érett nőisége igen imponáló.
- Nem közelítenek hozzám a férfiak abban az értelemben, mert én  határozottan és egyértelműen húzom meg a határvonalat. Bizonyos kor fölött én ezt így tartom ízlésesnek egy nőnél - zárja rövidre ezt a témát. - Nem mindig volt ez így, de most így van. Sok a barátom, mindenfelé szeretet övez, hívnak, várnak, s dolgozom. Mióta "meghaltam", azóta alig győzök élni! - jellemzi  frappánsan mozgalmas életét.
A szappanoperák ellentmondásos megítéléséről is karakteres a véleménye.
- Nem győzöm hangsúlyozni: nagyon sokat köszönhetek a sorozatnak. Köztudott, hogy folyik a harc a szerepekért, anyagilag is kevés színész lehet elégedett, a neves művészeknek sem könnyű. Egy sorozatbéli figura megváltoztatja az egész életét a benne szereplőnek. Az ismertsége pedig egycsapásra megnő. Várkonyi András, azaz Vili, a férjem már régóta castingolt a Barátok köztben színészválogatására. Őt megtalálták,   de Magdi anyus alakjára nem akadt olyan, akire a producer és a rendező rábólintott volna. Előttem huszonkilenc színésznőt hallgattak meg, mire engem behívtak. Andrissal még a Békés Megyei Jókai Színházból ismertük egymást, több darabban játszottunk együtt. Kellemes, vagány, jó humorú, bohém kolléga volt, barátsággal találtunk egymásra a Kertész házaspár szerepében - térünk vissza még egyszer a Barátok közt kezdeteire.
- A Békés Megyei Jókai Színház  igazgató-rendezőjével, Seregi Lászlóval  évekig dolgoztam a pályám elején. S mit hozott a sors? Amikor kiléptem a sorozatból, a fiával, Seregi Zoltán rendezővel dolgozhattam a Jókai Színházban. Az igazgató,  Fekete Péter hívott meg, és még  azt is megkérdezte: mit szeretnék eljátszani? Rávágtam: a Csárdáskirálynőben Cecíliát! Mire ő: jó, beleillik a koncepcióba, ősszel premier! Telt házas, pótszékes  bemutatót tartottunk. Soha életemben nem kopogtattam szerepért, mindig hívtak. És Fekete Péter a Csárdáskirálynő után ismét megkérdezte, mit szeretnék eljátszani. Az öreg hölgyet, feleltem. Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása Clara Zachanassianját - komolyodik el. Cecília és Clara. A két véglet. A kosztümös, meseszerű, klasszikus operettlegenda után  a tragikus dráma szerelemről, árulásról, bosszúról és az emberi gyarlóságról.  Októberben kezdődnek a próbák Békéscsabán, premier január 13-án.
- Nem politizálok, soha. Hogy belül sem? Belül mindenki politizál - válaszol ismét karakteresen, s hallatszik a hangsúlyából, hogy erről ennyit. - Az én politikai hitvallásom a színház, egyébként pedig mindkét oldalon vannak barátaim - fűzi hozzá. Nem véletlenül kanyarodtunk a politikára, mert a szlovákiai választások kampányában a Magyar Koalíció Pártja (MKP) felkérte őt és még néhány magyarországi magyar színészt, előadóművészt, hogy lépjenek fel egy felvidéki turnén. Úgy gondolkodtak a szervezők, hogy lássuk, kire jönnek be az emberek?
- Mindenütt telt házzal fogadtak bennünket Bagi Ivánnal, Nacsa Olivérrel, Vadkerty Imrével, Benkő Gézával - mondja, de a munkán kívül még egy kicsit hobbiról, szórakozásról is kérdezem. Pasziánszozik, tévé-függő, a gondolkodós krimiket nézi. És semmi sport, röstellkedik, holott makkegészséges, fut, siet, vezet. És minden délután alszik egy órát.
- Édesanyámék hatan voltak lánytestvérek, s Nusi néném a főmérnök férje mellett nem dolgozott. Ő dőlt le mindig egy órácskát ebéd után, s nekem ez nagyon tetszett. Követtem - bonyolódunk bele egy újabb édes, igaz családi mesébe. Fodor Zsóka örök színésznő, de minden históriája igaz. Talán csak az hihetetlen, hogy hatvankilenc éves. Cáfolja is nap mint nap.