Nagy durranás - kuriózum lehet a móri pezsgő ezerjóból

Gyönyörű, új ültetésű szőlőtőkék üdezöld levelét ringatja a Vértes felől érkező szellő: a móri borvidék bizony rég látott már ennyi új szőlőnövénykét. Az egykori állami gazdaság két évtizeden át  parlagon heverő régi területei -   pontosabban azok egy része - most új életre kel, hála egy móri kötődésű, hivatását Svájcban megtaláló férfinak, Molnár Pálnak, aki közel százhektárnyi területet tervez új szőlőoltványokkal betelepíteni. Ha minden a tervek és remények szerint halad, két-három év múlva olyan pezsgők készülnek majd ezen a tájékon, amelyek a borvidék sorsát is megnyugtató irányba vihetik, s a kistulajdonos szőlősgazdák számára is újra érdemes lesz e csodálatos növénnyel foglalkozni.

A '70-es évek legelején egy ügyes kezű, esztergályos szakmát kitanuló  fiú, Molnár Pál úgy döntött, nem jön haza a szakma kiváló tanulóinak szervezett ausztriai kirándulásról. Szorgalmára, tehetségére hamar felfigyeltek, s egy svájci esztergályosüzemben talált munkát. Azóta negyven év telt el, a fiúból meglett férfiember, s egy csúcsminőséget képviselő finommechanikai cég igazgatója lett, aki például a Forma1-es autókhoz és  orvosi műszerekhez gyárt alkatrészeket, ám aki soha nem felejtette el, honnan is jött.
- Gyermekkoromban Móron és környékén mindenhol gyönyörű szőlőültetvények voltak, nagyapám szőlőjében magam is segítettem. Aztán amikor évtizedekkel később hazalátogattam, szörnyű kép fogadott: a szőlők vagy eltűntek vagy igen rossz állapotban voltak. Sok olyan emberrel beszélgettem, akik ugyancsak fájlalták a borvidék szomorú helyzetét, s akiknek a szakmai tapasztalata is megvolt ahhoz, hogy minőségi bort készítsenek. E beszélgetések hatására fogalmazódott meg bennem, hogy segítenem kell, hiszen a bor tette híressé e vidéket - emlékezik vissza Molnár Pál az első elhatározására. Először a Hársfa utcai pincét vásárolta meg a földterülettel együtt, itt kezdte a szőlőtelepítést. Ugyancsak megvásárolta és gyönyörűen helyreállította azt a pincét, ahol nagyapja és annak testvére dolgoztak. Aztán még merészebb gondolat fogalmazódott meg a fejében: az egykori állami gazdaság két évtizede elhanyagolt,  parlagon heverő  földjeiből létre lehetne hozni egy olyan, nagyjából összefüggő területet, amelyen érdemes lenne az öreg tőkék helyett újakat telepítve beindítani egy borászatot. A jelzáloggal és hitellel terhelt földek megvételére egészen tavalyelőttig várni kellett, ekkor zajlott le a várva várt árverés, amelyen Molnár Pál nagyjából százhektárnyi területet vásárolt a Móri Brindisi Szent Lőrinc Borrend nagymesterének,  Tálos Tamásnak a  szakmai segítségével.

- Sikerült valóban jó földekhez hozzájutnunk. Három évvel ezelőtt kezdtük a telepítéseket, mára  22 hektáron ezerjó, fűszeres tramini, rajnai rizling, móri leányka, királyleányka és szürkebarát fajtáink vannak. Nagyon felemelő érzés látni, ahogy ezek a tőkék végre termőre fordulnak  - ezt már Tálos Tamás, Molnár Pál jóbarátja és móri mindenese mondja, miközben egy terepjáróban kaptatunk felfelé a Vértes emelkedőjén. Néhány perccel később aztán elénk tárul a laikus számára is felemelő látvány, az új kordonok és egészséges szőlőlevelek rengetege, amelynek láttán az emberből azonnal kitör a kérdés: "Hogy lesz ebből biztos üzlet?" Nos, az üzlet ma még korántsem biztos, ám, mint Molnár Pál fogalmaz, a kuriózum, az újdonság jelentheti majd a keresletet az itt termelt italok számára: 
- A magyar szőlőfajták nem ismertek Európa nyugati felén, így egy ezerjó vagy irsai olivér alapú pezsgő igazi kuriózumnak számíthat. A tervünk tehát az, hogy pezsgőgyártásba kezdünk, de bort is palackoznánk. A befektetés megtérülése nagyon sok tényezőtől, például a magyarországi szőlőültetési valamint az üzemalapítási támogatásoktól is függ, mi húsz évben gondolkozunk. Aztán majd az idő eldönti, mi hogyan jön össze - summáz Molnár Pál, akit szemmel láthatóan nem a haszon motivál. Régi álmait szeretné megvalósítani  Magyarországon. A svájci-magyar cégalapító  a kis szőlővel rendelkező móri gazdáknak felajánlotta, hajlandó az általuk termelt szőlőt felvásárolni, ha  az ő szakembereinek instrukciói alapján rendbe teszik a régi, elhanyagolt szőlőket. Ezzel gyakorlatilag egy olyan felvevőpiac nyílna meg, hogy Móron újra érdemes, kifizetődő lenne szőlőt termelni. Ez pedig igazi lökést adhatna a borvidék régen várt felvirágzásának!
 

Tálos Tamásék azonban addig sem tétlenkednek, Németh Csaba kertészmérnök irányításával készítik a házi szőlőiskolákat, ahol a több tízezer oltvány megerősödik, s aztán a remények szerint három év múlva  -  már a végső helyén-   termőre is fordul. A menetrend és a határidő feszes: jövőre szeretnék az első saját pezsgőt bemutatni, 2013-ra felépül a nagy palackozóüzem, és akkor minden ötödik sebességbe kapcsol. Már megvan, kinek a szaktudása segíti majd a csúcsminőségű pezsgők elkészítését, de ezt Molnárék még nem árulják el. Jövőre, ha az Ég is úgy akarja, ezt is megtudjuk!

Szorosra vett menetrend

- Huszonkét hektáron már új tőkék vannak: ezerjó, fűszeres tramini, rajnai rizling, móri leányka, királyleányka, szürkebarát.

- A kisebb szőlősgazdák állandó átvételre számíthatnak, ha minőségi szőlőt adnak.

- Jövőre szeretnék az első saját pezsgőt bemutatni.

- 2013-ra tervezik a nagy palackozóüzem felépítését.