A megmenekülés csak álom

Hermann Róbert hadtörténész,  az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakának talán legfelkészültebb szakértője (enyhén szólva)  kételkedik abban, hogy valóban Petőfi Sándor földi maradványait találták-e meg annak idején.       

- Hallom, még az is felmerült, feljelentik a véleményéért.

- Megkérdeztek és én kendőzetlenül válaszoltam. Tudomásom szerint tudományos kérdésekben kifejtett vélemény miatt nem lehet senkit feljelenteni. De ha mégis perbe fognának, állok elébe.

- Mit gondol az 1989-es expedíció eredményéről?

- Úgy látom, továbbra sincs semmilyen új bizonyíték. Még azt sem sikerült bebizonyítani, hogy egyáltalán egyetlen magyar kikerült volna orosz földre 1849-után. Az orosz alattvalókat, ha azok osztrák hadifogságba estek, kiadták Oroszországnak, mert ez benne volt a segítségnyújtásról szóló egyezményben. De osztrák alattvalók - s ide értendő Petőfi Sándor is - elhurcolásáról nem került elő semmiféle bizonyíték. Sem az erdélyi, sem a magyarországi hadműveletekkel kapcsolatban nem tudunk olyanról, hogy magyar hadifoglyokat kivittek volna orosz felségterületre, pláne Szibériába.

-  A Petőfi állítólagos földi maradványainak vizsgálatáról szóló jegyzőkönyvet négy antropológus írta alá. Két amerikai, egy orosz és Kiszely István.

- Kiszely Istvánnak nincs antropológusi diplomája, és a rossz azonosításaival tele van a magyar tudományos közélet. A két amerikai visszavonta korábbi megállapításait, az oroszról nem tudok. Tudomásom szerint egy nő maradványait találták meg, eltemetésének időpontja is bizonytalan. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy az a csontváz Petőfihez köthető. Nem lehet egy csontváz alapján a történetben visszafelé haladni, először azt kellene bebizonyítani, hogy kikerülhetett-e egyáltalán Petőfi Sándor Szibériába. A szibériai temetőkben nyilván még több tucat csontvázat ki lehetne ásni az 1850-es évekből, amelyek bármelyikére ráfogható volna, hogy Petőfié. Csak nem lenne értelme.

- Mi az, amit viszonylagos bizonyossággal tudhatunk Petőfi Sándor utolsó napjairól?

- Tudjuk, hogy 1849 júliusának végén a Székelyföldön csatlakozott Bem seregéhez. Ott volt Marosvásárhelyen, Székelykeresztúron töltötte az utolsó éjszakáját, és július 31-én a magyar szakirodalomban segesvárinak nevezett, de valójában inkább fehéregyházi ütközetben egyszerű szemlélőként vett részt. Azért csak úgy, mert még lova sem volt, s nem tudott parancsőrtiszti szolgálatot ellátni Bem mellett. Amikor az orosz áttörés kibontakozott, gyalogosan próbált menekülni. Két, többé-kevésbé megbízható tanúvallomásunk van. Az egyik egy honvéd századosé Bem vezérkarából, ő beszélt utoljára Petőfivel, és azt ajánlotta neki, csatlakozzék hozzá, mert az ő kocsiján esetleg megmenekülhet. De a költő azt válaszolta, inkább megpróbál gyalog kijutni az orosz gyűrűből. Egy honvéd orvos volt, aki utoljára látta a menekülő Petőfit, de hogy utána mi történt vele, nem tudjuk. Egy magyar tudományos mű egy osztrák őrnagy 1854-es jelentésére hivatkozik, aki összekötőtiszt volt az orosz sereg mellett. Ő egy szökőkútnál látott megölt magyar tisztet, aki mellett kitüntetések, illetve különböző iratok hevertek. A feltételezések szerint a tiszt azonos lehetett Petőfivel, én azonban ebben nem vagyok egészen bizonyos. De kétségtelen, hogy Petőfit a fehéregyházi-segesvári ütközet után soha senki nem látta többé élve. Volt egy magyar tiszt, egy őrnagy, aki ott esett fogságba, neki néhány nappal később sikerült megszöknie. Ő a fogságban nem találkozott Petőfivel. Amit bizonyossággal mondhatunk tehát annyi, hogy Petőfi eltűnt a csatában. Nagy valószínűséggel miután bekerült az orosz gyűrűbe, áldozatául esett a magyarokat üldöző orosz dzsidásoknak vagy kozákoknak.
 
- Hol pihenhetnek Petőfi Sándor földi maradványai?

- Azt gondolom, hogy valahol talán még mindig ott, Fehéregyháza környékén. Az egy olyan terület, amely folyamatosan mezőgazdasági művelés alatt állt, ilyen helyen pedig az egyes sírok meglehetősen könnyen eltűnnek. Másrészt utakat is építettek bőven abban a térségben. Valószínűleg egyszemélyes sírba temették, de az is lehet, hogy végül átvitték egy tömegsírba. Az 1880-as években felvetődött, hogy megpróbálják felkutatni a sírját. De érdekes módon akkor olyan volt a nemzeti közérzület, hogy a közvélemény jelentős része nem akarta fellelni a csontokat. Azt mondták, nem szabad a hősök nyugalmát megbolygatni. Egy Török Aurél nevű antropológus próbálkozott a feltárással. Szerintem akkor még némi esélye lehetett is volna a sikerre, mert több szemtanú élt, és nem volt annyira bolygatva a táj. De akkora volt a felháborodás, hogy kénytelenségből lemondott a tervéről. Az 1950-es években egy magyar munkacsoport ismét megpróbált arrafelé kutatást végezni, de nem kaptak az egész területre régészeti feltárási engedélyt, ezért nem tudták végigkutatni a csatatér vidékét. Most már eltelt több mint 160 év, ezért túl sok esélyt nem látok arra, hogy Petőfi Sándor földi maradványai valaha még előkerülhetnek.