Babilon és a reggae valósága

A zenekar frontemberének, az énekes László M. Miksának szegeztem a buli után a kérdést: a szó veszélyes fegyver - és a zene is az?

- Akkor lesz veszélyessé, ha míves muzsikára jó szöveg épül. Akkor mindenki odafigyel. Bob Marley esetében a műfaj polgárháború közepette szólt nagyot. Ma nincs polgárháború, de a világ átrendeződik, ezért a zene, a műfaj felelőssége megnő. Nem lehet fegyver, de utat mutathat.

- Volt már, hogy a zene a világ átrendeződésében jelentős szerepet kapott. Lásd '60-as évek, az ifjúsági kultúra, ifjúsági mozgalmak kialakulása.

- Persze volt ilyen, de ma más a helyzet. Minden új szín új változatosságot hozhat, és sokkal fogékonyabbak így az emberek erre. Más volt a '60-as évek világa, és más a helyzet ma. Mi önzőek, öntörvényűk vagyunk. Azt akarjuk tenni, amit tennünk kell, arról beszélni kell, ami köröttünk történik a világban. Erre a legjobb eszköz a reggae, és erre itt vagyunk mi.

- E műfaj a lázadás, a dac zenéje. Magyarország viszont aligha nevezhető reggae nagyhatalomnak... Bár itt is van mi ellen dacolni, lázadni. Vagy nem?

- Ez így igaz. És olyan sok minden ellen kell felemelni a hangunkat, hogy Magyarországot éppen ez teheti majd reggae nagyhatalommá... „Babilon” mindig is ad nekünk munkát, kritizálni valót. Szeretnénk egészségesebb társadalom részesei lenni. Ma megújulás van gazdaságilag, de megújhodás kellene a fejekben, vissza kellene fogni magunkat, és magunkba kéne szállni, megvizsgálni, mi a dolgunk a világban, meditálni arról, hogy mi is a küldetésünk itt e földön.

- A fejekben a legnehezebb rendet tenni... Mi a feladatok e téren?

- Felhívni a figyelemt, hogy háború helyett normális dolgok legyenek! Mert a háború értelmetlen öldökléssel jár, és az ember nem arra „szakosodott” hogy öljön, hanem arra, hogy szeressen...

- Visszaköszön a lennoni gondolat?

- Igen, bár mára megváltozott a világ. Mondtam a szeretet, és ha az ember tud szeretni, akkor fejlessze azt tovább, és érjük el, hogy ne az legyen a fontos, hogy minél több hívságot gyűjtögessünk, hanem gazdagítsuk a lelket. Mert a sok értékes gondolat az igazi vagyon, és szerencsére ezt már mind többen vallják.

- Mi a különbség a harc és a háború között? Harcolni kell a talpon maradásért, ami még nem háború, de azzá válhat...

- Harcolni mindig is kellett. Az Ecce Homo élősködőként él a földön. Ezen változtatni kell! Tanuljon meg mindenki tisztelettel nézni - önmagára. és ha erre képes lesz, akkor tisztelni tud másokat is. Küzdeni kell, de háborúzni nem. Az nem sikk, lőni mindenki tud, a ravaszt meghúzni könnyű, de értékes eszmékkel megtölteni a világot, na, ez az igazi feladat!

- A tisztelet nem igazán jellemzője új évezredünk kezdetének...

- Éppen ezért van most itt az ideje megalapozni azt, hogy az egyik ember tudja tisztelni a másikat. Nemcsak azért, hogy kimenjen a harcmezőre aztán jól szétlövesse magát. Azért kell tisztelni a másikat, mert olyan gondolatokat szül, ami miatt nem kell kimenni a harcmezőre. Szükség van belső etikára, mindenki higgyen az élet tartalmi gazdagságában. De ezeket fel kell fedezni, sajnos az ember még buta, okossá kell tenni.

- Hány éves vagy?

- 43.

- És még hiszel a tündérmesében...?

- Azért vagyok 43 éves, hogy tudjak hinni... A vallási felekezetekben nem tudok hinni, de hiszek a jóban. És ez felér egy vallási mozgalommal. A jót kell megalapozni magunkban, és akkor nem csak a szent inkvizíció tud majd rendet tenni, hanem a józan ész és a szív. A zenekar kapargatja ennek a felszínét, de hisszük: jó néhány embert rá tudunk döbbenteni arra, hogy nemcsak a gazdag babiloni létforma a megoldás a XXI. század túlélésére...