Tiszteli a régi mestereket és a hagyományokat

Címkék#varrógép #Balogh Sándor #hagyomány

Aba - Kevésbé avatott szem is azonnal látja, milyen az igazi bőrből készült, kézzel varrott lószerszám. Balogh Sándor úgy fogalmazott, ő még a régi iskola szerint dolgozik. Hiába is keresnénk műhelyében varrógépet...

Miskei Anita

A régi parasztház vastag falai között még a nyári forróságban is hűvös van. Itt dolgozik nap mint nap Balogh Sándor. A férfi igazi kisiparos, aki nem csak tudja, de alkalmazza is a rég tanultakat. Kézzel varrja a bőröket. Készít lószerszámot, nyereget, de persze egy-egy táska javításában is szívesen segédkezik - árulta el Sándor. A mesteremberről megtudtuk, hogy a kiskunfélegyházi Bugacon nevelkedett, gyermekkorát a természet, s az állatok között töltötte. Imádott lovagolni. Később elszakadt a Bugacról, a puszta végtelen síkját, s a lovaglás adta szabadságot azonban nem akarta feledni. Így amikor Abára került, elhatározta, lovakkal mindenképpen szeretne foglalkozni. A lósport ugyanis olyan sokat adott számára, amit másokkal is meg akart osztani. Teszi ezt ma is, ottjártunkkor épp gyerek érkeztek hozzá, lovagolni mentek paripáival.

A lovak szeretete ösztönözte a szakmaválasztás során is, így lett szíjgyártó, lószerszám készítő. Az egyszerű kantárok mellett igazi míves szerszámokat, nyergeket is készít. Egy díszesebb szerszám akár egy hónapig is készül. Nem csoda, hiszen Balogh Sándor mindent maga végez az alapanyag beszerzésétől a varrásig. Utóbbit ráadásul kézzel. Hiába is kerestünk műhelyében varrógépet, nem akadtunk nyomára. Azonban megmutatta, hogy milyen kemény munka is a bőr varrása, díszítése. A Vastag bőrön átfúródó tű újra és újra felbukkant az anyag egyik, vagy másik oldalán. S miközben szaporán járt a keze, elárulta, egykoron a soponyai Várkonyi bácsitól tanulta a szíjgyártás mesterségét. Mesteremberektől tanulta a szakmát, s azt is, miként ismerheti fel az igazi értékeket.
- Régiségpiacokon lehet még egy-egy szép lószerszámot találni - mondta. De elárulta, van olyan darabja is, amit egy ház bontásánál talált. Lassan gyarapszik gyűjteménye, miközben könyvekből kutatja azok eredetét, s ha teheti, felújítja azokat. Megjegyezte, hagyományőrzőkkel tartja a kapcsolatot, segítik egymást, így ő is többet tanul.
S ha már a hagyományőrzésről beszélt Sándor, azt is elmondta, az ősi mesterek módszerét alkalmazza, eredeti kenderfonallal varr, persze szurkosan, így ragad össze a fonal. Munkáját pedig ismerik, s szeretik, a környék lótartói időről időre nála készíttetnek szerszámot. Ráadásul elég csak ránéznie a lóra, s tudja, milyen méretű szerszámot kell készíteni. Büszkén mondta, még sosem hoztak vissza egyetlen darabot sem. Elárulta azt is, saját lovára is míves szerszámot készített, sőt, apró rézcsengőkkel díszíttette azt egy érdi kisiparossal. S egy-egy ünnepen, a falu életének jeles ünnepein szívesen vonul végig lovával az utcákon. Sőt, idén az általános iskolásoknak is odaadta az Aba Sámuel Napok tiszteletére.

A szíjgyártó emberi ruházathoz, lószerszámhoz, különböző használati tárgyakhoz szükséges szíjazatot készítő és egyéb bőrmunkát végző mesterember. A szíjgyártó mesterség valószínűleg nagyon régi a magyarságnál, már a vándorlások idején magas színvonalon ismerhették. A szó első előfordulása - helynévként - 1322-ből való. A többi bőrműveshez hasonlóan a középkorban a szíjgyártók is maguk dolgozták meg a termékeikhez szükséges bőröket.