András bácsi emlékére

- A nagyvelegi temetőben egyetlen olyan sír van, amit kovácsoltvas  kerítés vesz körül: a márvány sírkövön Nagy András nevét olvashatjuk. Közös ősünk, András bácsi nevét a néphagyomány még napjainkban is felemlegeti. Az ő élettörténete példa lehet mindenki számára: az 1848-as forradalmat követő jobbágyfelszabadításkor 12 holdat kapott a grófi birtokból. Innen indul az ő pályája, gazdálkodásának 15 esztendeje alatt a falu legtehetősebb embere lett, birtoka  fejlett, több lábon álló gazdasággá fejlődött  -  mondja az ugyancsak nagyvelegi születésű Farkas Gábor, aki saját bevallása szerint nem is tudta korábban, hogy ő is leszármazottja a példás életű férfinek. Aztán amikor megtudta, fejébe vette, hogy ő bizony összehívja az ország minden szegletébe szétszéledt leszármazottakat. Ebben nagy segítségére volt a Mohácson élő Fekete Lajos, aki felkutatta és kidolgozta a leszármazottak családfáját egészen az ükunokákig bezárólag. Ebből a precíz anyagból  az is kitűnik, hogy a falu bírájának  is megválasztott férfinak öt lánya született, közülük négy alapított családot: férjeik neve alapján így jött létre a Borsos, a Farkas, a Szarka és a Szili nemzetség.
- Az ország huszonkét településére küldtük el a meghívót, hogy ezen a napon együtt emlékezzünk közös ősünkre. Az első visszajelzések után végül száztíz rokon jött össze ma - tette hozzá Farkas Gábor. A találkozó egyébként a nagyvelegi evangélikus templomban tartott istentisztelettel kezdődött, aztán a népes család átsétált a gyönyörű fekvésű temetőbe. Nagyon sokan most először látták András bácsi sírját, akinek az emlékét Németh István elevenítette fel. A megemlékezést pedig a közös ebéd és borozgatás követte, ami jó alkalmat teremtett arra, hogy a rokonok újra egymásra találjanak.