Trió - Israela Margalit darabjának magyarországi ősbemutatója (galériával frissítve!)

Székesfehérvár - Olyan az üvegkalicka a (stúdió) színpad közepén, mint egy nagyméretű tévé vagy éppen egy terrárium. Benne emberek: szenvednek, isznak vagy épp szivaroznak.

Szabó Zoltán

A  zongora  műszőrmeszerű anyaggal letakarva, a kalicka sarkában porszívó, a bor kannás. Zenei futamok hallatszanak, fura  zörejekkel. A díszlet, jelmez kortalan. Az emberek nem akárkik:  Robert Schumann, a felesége Clara  Wieck Schumann,  Johannes Brahms és Joachim  József. Utóbbi az, aki bemutatja a már kiégni látszó  Schumannak  az ifjú, ragyogó tehetségű  Brahmsot. S ettől  mindnyájuk élete megváltozik.
Israela  Margalit: Trió című darabjának próbáján jártunk tegnap a Vörösmarty Színházban, ma este lesz a premier. Az előadás rendezője Galambos Péter. Vele beszélgettünk a két felvonás közti szünetben, arról is, hogy mennyire elégedetett. 
-  Elégedett sosem vagyok, ahogyan Szép Ernő szokta mondani:  "a darab, fiam, sosem kész". Most úgy látom, hogy egészen jó állapotban van az előadás.  Szerencsére kitűnő    csapattal dolgozhattam,  a színészek  jók, és a segítőim is mindent megtettek. Jelenleg nagyon nehéz időszakban van a színház. Ennek mindenféle oka van, ezeket most nem  taglalnám,  ám a jelek szerint  a háborús helyzet  inkább összehoz embereket, nincs idő az intrikára.



Pedig nem könnyű a színészek dolga, ebben a darabban és díszletben nagyon kell figyelniük egymásra, jegyzem meg.
- A szöveg is erre kényszerít,  ráadásul azzal, amit kitaláltunk, még nehezebb lett a dolguk. Lényegében egy tévéjátékot játszanak  egymással, így aztán nem is nagyon érzékelik a közönséget. A Szeget szeggel című darabban  már  elsütöttem ezt az ötletet,  itt azt továbbgondoltuk - mondja  Galambos, aki egyetért azzal, hogy  a díszlet éppenséggel terráriumként is   felfogható.  - Igen, és a  fura élőlényeket nézegetve  - amelyek mi vagyunk  - csak az nem ismer magára,   aki hazudik  önmagának. Amit látunk, egyfajta emberkert-bemutató.
 A kortalanságot, időtlenséget a rendező-díszletettervező  Kárpáti Enikő   jelmeztervezővel  álmodta meg, az új fordítás pedig Orbán Eszter  dramaturg munkája.  A darab azért érdekelte Galambost, mert  - teljesen   függetlenül attól, hogy művészekről, nagy zenészekről van szó - házasságról, hivatásról,   helytállásról,  családról, azaz gyakran nagyon nehezen   összeegyeztethető dolgokról akart valami fontosat elmondani. A szereplők életében  sok minden úgy történt, ahogy a darabban.  Egyik zenekritikusa szerint Schumann zseniként  kezdte, és csak tehetségként fejezte be.  Túlhajtotta a romantikát, el is hangzik az előadásban, hogy a romantika bizonyos közegben  betegség.
Rá kellett jönnie, a túlhajtott szabadság, a tagadás a végtelen magányba lökhet, ami maga a pokol. Ebben a helyzetben  Brahms a frissességet, a tehetséget, a reményt hozta Schumannék életébe. A  Trió  jóval több, mint szerelmi háromszög, hangsúlyozza Galambos Péter.
Az előadásban meglehetősen nagy szerepet kap a számítógép-technika, a világítás,  a háttéreffektek a tér kitágítására, a szereplők belső világának illusztrálására  szolgálnak. A  négy  színész: Tóth Auguszta (Clara Wieck Schumann),  Kuna Károly (Robert Schumann), Pál András (Johannes Brahms), Csizmadia Gergely (Joachim József).

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!