2011.10.14. 08:00
Trió - Israela Margalit darabjának magyarországi ősbemutatója (galériával frissítve!)
Székesfehérvár - Olyan az üvegkalicka a (stúdió) színpad közepén, mint egy nagyméretű tévé vagy éppen egy terrárium. Benne emberek: szenvednek, isznak vagy épp szivaroznak.
A zongora műszőrmeszerű anyaggal letakarva, a kalicka sarkában porszívó, a bor kannás. Zenei futamok hallatszanak, fura zörejekkel. A díszlet, jelmez kortalan. Az emberek nem akárkik: Robert Schumann, a felesége Clara Wieck Schumann, Johannes Brahms és Joachim József. Utóbbi az, aki bemutatja a már kiégni látszó Schumannak az ifjú, ragyogó tehetségű Brahmsot. S ettől mindnyájuk élete megváltozik.
Israela Margalit: Trió című darabjának próbáján jártunk tegnap a Vörösmarty Színházban, ma este lesz a premier. Az előadás rendezője Galambos Péter. Vele beszélgettünk a két felvonás közti szünetben, arról is, hogy mennyire elégedetett.
- Elégedett sosem vagyok, ahogyan Szép Ernő szokta mondani: "a darab, fiam, sosem kész". Most úgy látom, hogy egészen jó állapotban van az előadás. Szerencsére kitűnő csapattal dolgozhattam, a színészek jók, és a segítőim is mindent megtettek. Jelenleg nagyon nehéz időszakban van a színház. Ennek mindenféle oka van, ezeket most nem taglalnám, ám a jelek szerint a háborús helyzet inkább összehoz embereket, nincs idő az intrikára.
Pedig nem könnyű a színészek dolga, ebben a darabban és díszletben nagyon kell figyelniük egymásra, jegyzem meg.
- A szöveg is erre kényszerít, ráadásul azzal, amit kitaláltunk, még nehezebb lett a dolguk. Lényegében egy tévéjátékot játszanak egymással, így aztán nem is nagyon érzékelik a közönséget. A Szeget szeggel című darabban már elsütöttem ezt az ötletet, itt azt továbbgondoltuk - mondja Galambos, aki egyetért azzal, hogy a díszlet éppenséggel terráriumként is felfogható. - Igen, és a fura élőlényeket nézegetve - amelyek mi vagyunk - csak az nem ismer magára, aki hazudik önmagának. Amit látunk, egyfajta emberkert-bemutató.
A kortalanságot, időtlenséget a rendező-díszletettervező Kárpáti Enikő jelmeztervezővel álmodta meg, az új fordítás pedig Orbán Eszter dramaturg munkája. A darab azért érdekelte Galambost, mert - teljesen függetlenül attól, hogy művészekről, nagy zenészekről van szó - házasságról, hivatásról, helytállásról, családról, azaz gyakran nagyon nehezen összeegyeztethető dolgokról akart valami fontosat elmondani. A szereplők életében sok minden úgy történt, ahogy a darabban. Egyik zenekritikusa szerint Schumann zseniként kezdte, és csak tehetségként fejezte be. Túlhajtotta a romantikát, el is hangzik az előadásban, hogy a romantika bizonyos közegben betegség.
Rá kellett jönnie, a túlhajtott szabadság, a tagadás a végtelen magányba lökhet, ami maga a pokol. Ebben a helyzetben Brahms a frissességet, a tehetséget, a reményt hozta Schumannék életébe. A Trió jóval több, mint szerelmi háromszög, hangsúlyozza Galambos Péter.
Az előadásban meglehetősen nagy szerepet kap a számítógép-technika, a világítás, a háttéreffektek a tér kitágítására, a szereplők belső világának illusztrálására szolgálnak. A négy színész: Tóth Auguszta (Clara Wieck Schumann), Kuna Károly (Robert Schumann), Pál András (Johannes Brahms), Csizmadia Gergely (Joachim József).