Túlnépesedési gondok a Földön

A fenti Lorenz-mű kiadásának évében, 1973-ban bolygónkon mintegy 4 milliárd ember élt - 1999 októberében már 6 milliárd. Az ENSZ statisztikája szerint pedig 2011. október 31-én látja meg a napvilágot Földünk 7 milliárdodik lakosa. Vajon Lorenz riasztó prognózisának fényében sok-e ez a hétmilliárd? Mik az emberiség kilátásai, ha változatlan ütemben szaporodik a Homo sapiens?

A Nobel-díjas osztrák etológus elsősorban az emberi élettér elpusztításától tartott, attól, hogy az emberi rablógazdálkodás felborítja a kölcsönhatásban álló életközösségek egyensúlyát. Ennek következményét látta a termőtalajok eróziója nyomán terjedő sivatagosodásban éppúgy, mint a tengerek halállományának túlhalászásában vagy az erdők kiirtását követő karsztosodásban.
   
Viszonylag jó hírnek nevezhető, hogy lassul a Föld népességének növekedési üteme. Ennek csúcsa a 60-as évek végén volt, amikor az emberiség lélekszáma évente csaknem 2 százalékkal emelkedett. Manapság 1 százalékos a gyarapodás üteme. Ennek eredményeként nem 12, hanem csak 14 év múlva fog újabb egymilliárddal növekedni a Földön élő emberek száma. A 9 milliárdodik földlakó érkezéséig pedig még több, további 18 év fog eltelni az ENSZ előrejelzése szerint.
   
Egykor a népesség kerek számainak elérését világszerte ünneplés fogadta (József Attila "Már két milliárd" című szerelmes versében utalt 1927-ben az eseményre). Manapság inkább aggódó hangok hallatszanak egy-egy újabb milliárd elérése alkalmából. Hillary Clinton tudományos tanácsadója, Nina Fedoroff két évvel ezelőtt arról beszélt a BBC-nek, hogy "feltehetőleg már ma is túl sok ember él a Földön". Csakhogy a "túl sok" fogalom rugalmasabb, mint amilyennek első hallásra tűnik.
   
Földünk aligha volna képes eltartani 10 milliárd vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embert; ezeknek ugyanis egyenként jóval nagyobb területre volt szükségük, mint korunk emberének, amely többnyire iparszerű mezőgazdaság által előállított termékeket (hús, kenyér, zöldség, gyümölcs) fogyaszt. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Föld azt sem bírná ki, ha a majdani 10 milliárd ember ugyanolyan intenzíven venné igénybe a bolygó erőforrásait, mint ma 7 milliárd földlakó. Mindazonáltal ez sem vetíti előre a malthusiánus rémkép szükségszerű megvalósulását. Thomas Malthus angol gondolkodó 1798-ban írt tanulmányában arra figyelmeztetett, hogy az emberiség rohamos gyarapodása "elkerülhetetlenül éhínséghez" fog vezetni. (Akkoriban alig 1 milliárd ember élt a Földön.)
   
A népesség növekedése kapcsán a legtöbb embert az alábbi kérdések foglalkoztatják: lesz-e elegendő élelem 2050-ben 9 milliárd száj számára? Belerokkan-e környezetünk ekkora embertömegbe? Vajon nem fog-e gyakoribb háborúkhoz vezetni a népsűrűség emelkedése?
   
Kezdjük az utolsó fölvetéssel. Konrad Lorenz kísérletekkel igazolta, hogy különböző állatfajok egyedeinek kis helyen történt összezsúfolása fokozza azok agresszivitását. Ez értelemszerűen vonatkozik a Homo sapiensre is, különösen abban az esetben, amikor az embereknek szűkülő erőforrásokért (élelem, víz, legelő, termőföld) kell megküzdeniük egymással. Egyes szakértők szerint a dárfúri (Szudán) konfliktust is részben az ottani lakosság túlzott szaporodása váltotta ki. Ennek nyomán ugyanis konfliktusok robbantak ki a gazdálkodáshoz szükséges földért és vízért.
   
Csakhogy különbség van a helyi konfliktusok és a globális fejlemények között - írta a The Economist. Jóllehet az utóbbi 50 évben csaknem olyan gyorsan nőtt a szuverén államok száma, mint a világ népessége, az államok közötti háborúk száma folyamatosan apadt. A polgárháborúké előbb emelkedett, azután csökkent. A harcokban meghaltak száma mintegy háromnegyedével esett vissza. Ezeket a tendenciákat a jelek szerint nem befolyásolja sem a népesség töretlen gyarapodása, sem a szaporodás ütemének ingadozása.
   
Kétségtelen, hogy az ember tevékenysége jelentős változásokat idéz elő a légkörben, a biodiverzitásban, az óceánok vízminőségében. A Föld népességének szaporodásával azonban nem áll egyenes arányban a környezeti károk növekedése. 2007-ben egy-egy amerikai és ausztrál állampolgár fejenként csaknem 20 tonna széndioxidot bocsátott ki a levegőbe. Ugyanakkor a 60 legkevésbé fejlett ország esetében ez a mutató nem érte el az 1 tonnát. A szegényebb országok népességének növekedése kevésbé volt hatással a légkörre, mint az Egyesült Államok népszaporulata (amely 1970 és 2010 között meghaladta az 50%-ot). A Föld lakosságának a következő 20 évben várható gyarapodása zömmel azokra az országokra esik, amelyek a legkevésbé terhelik a légkört üvegházhatású gázokkal.
   
A népesség szaporodása jelentősen érinti az élelmezést. Kétségtelen, hogy 7 milliárd főt nehezebb élelmezni, mint 6 milliárdot. A Világbank szerint 2005 és 2055 között kétharmadával kell fokozni a mezőgazdaság termelékenységét ahhoz, hogy lépést lehessen tartani az emberiség gyarapodásával. Ha viszont a Föld népessége 2005. évi szinten állandósulna, akkor csak 25 százalékkal kellene növelni az agrárszektor hozamait. Vagyis az élelmiszer-szükséglet jövőbeni emelkedését inkább a lakosság szaporodása, semmint az egyéni fogyasztás növekedése okozza.
   
A mezőgazdaság teljesítményének kétharmaddal való növelése nem irreális. 1970 és 2010 között az agrárszféra termelékenysége három és félszeresére nőtt! A problémát nem az emberiség szaporodása, hanem a termésnövelés korlátai okozzák. Egyre kevesebb a parlagon heverő, művelésbe fogható földterület. Sok régióban krónikus a vízhiány, a műtrágya-felhasználás elérte a csúcspontját. Ezek együttesen azt jelentik, hogy az élelmezés jövőbeni problémái nem a fogyasztás, hanem az ellátás oldalán jelentkeznek.