A jó bor és a cégér

Az ünnepség utáni igazi közösségi délután során a borászok, szőlészek, borkedvelők sok étel és ital finomság fogyasztása mellett jót beszélgethettek mindennapi örömeikről, bánataikról, és az életről. Ezen a rendezvényen „avatták” fel, mutatkozott be hivatalosan a Szent Benedictus Borlovagrend új nagymestere, Füri János. A vállalkozó, aki arra vállalkozott, hogy az addig sikeres közösség továbbra is sikeres legyen.

- Nem kerestem eme pozíciót, hiszen a saját dolgaim is bőséges elfoglaltságot adnak a számomra, De persze szívesen elvállaltam a felkérést - mondta.

- Miképp alakult a kapcsolata Velencével, a borral?

- Velencére baráti társaságom révén kerültem. A borral pedig régi a kapcsolatom, még vendéglátósként kerültem ismeretségbe e nemes nedűvel, sőt még régebbi ez az ismeretség. Apámnak is volt szőlője, így gyerekként sokszor ott voltam a tőkék körül. De az igazi kötődésem 45 éves korom óta van, a szőlő művelése által.

Mondom a nagymesternek, a borlovagrendeknek az az első számú feladata, hogy a bor kultúráját terjesszék, segítsék, erősítsék. Éppen ezért nekiszegeztem a kérdést: a nagymester, vagy éppen az egyszerű bort kedvelő Füri Jánosnak mit jelent a bor kultúrája?

- A bor kultúrájának első tétele az, hogy minél több emberrel meg kell ismertetni a magyar borokat, mert azok - meggyőződésem - Európában a három legjobb közé tartoznak. Említhetem az olaszokat, a franciákat, de utánuk mi következünk a sorban. Azt szeretném, ha mindenütt megismernék a mi termékeinket, mert nagyon jó földjeink vannak, ahol nagyon jó minőségi borokkal tudjákmegörvendeztetni az embereket.

- De azért lesz dolguk bőven, mert sajnálatosan az emberek inkább isznak, mint finom borokat ínyenc módra ízlelgetnek...

- Ez sajnos igaz. De ennek alighanem az az oka, hogy kétféle réteg van. Az egyik, amelyik megengedheti magának, hogy olyan termékekhez jusson, amelyek valóban ízletes borokat jelentenek, míg a másik nem teheti ezt meg.

- Pénzkérdés is - nem a drága, hanem a jó bor - asztalra tétele?

- Úgy gondolom, igen. Ha a bor termelője olcsón adja el termékét, ráfizet. Magyarországon az ár kérdése még mindig nem rendezett. Összetett kérdés ez, mert tudjuk, a multik Dél-Amerikából és különböző földrészekről olcsó borokat juttatnak hozzánk, és olyan áron kerülnek azok a nagy áruházak polcaira, amennyiért itthon jobb minőségű üveget és dugót sem lehet vásárolni. Sajnos borászaink nem tudnak versenyezni ezzel.

- Tehát a jó bornak igenis kell cégér?

- Mindenféleképpen!

Végezetül kértem Füri Jánost, tekintettel arra, hogy a munkája a tésztákhoz köti, ajánljon finom tésztás ételt az általa kedvelt fehér és rozé borhoz.

- Velence zászlós bora a rajnai rizling, így javaslom, ehhez széles metéltet főzzenek ki, tengeri „herkentyűkből” főzzenek hozzá finom ragut, meglátják, ízlelhetik, jó párosítást alkotnak. A rozéhoz darált húst paradicsomos mártással nyakon öntve tegyenek a tésztára, és ezt tálalják fel.

Ha nem hiszik, csinálják meg, próbálják ki, jó étvágyat!