Idén a kedvencek állatorvosa: Paál Csaba és csapata

Ritka az olyan időpont, amikor nincs a munkahelyén. Egyszerűen magyarázza az okát: a munkája a hobbija is - mesélte Paál Csaba állatorvos, aki hétfőn vette át a Kedvencek Állatorvosa-díjat, amelyet egy internetes szavazás után ítélt oda neki az egyik legnagyobb állatgyógyászati gyógyszerforgalmazó cég. Elsöprően sokan szavaztak rá, illetve - teszi hozzá -, a fehérvári állatkórházra, amelyet idén szeptemberben volt két éve, hogy vezet. Nem tartja magáénak az elismerést, mint mondja: ez egy csapatmunkának az eredménye, amelynek részesei az itt dolgozó állatorvosok, mint  Csordás Zsuzsanna, Kapp Péter és Bozi Tímea, akik a páciensekkel és gazdáikkal foglalkoznak nap, mint nap, valamint azok is, akiktől élete folyamán tanult. Paál Csabának  meggyőződése, hogy épp annyira kell foglalkozni a betérő emberekkel, mint az állatokkal, hiszen a kommunikáció az állatorvoslás terén csak így lehet teljes. Tudja ő ezt jól, hiszen középiskolás éveiben - amelyeket a Teleki Blanka Gimnáziumban töltött - még a humán orvoslás felé húzta a szíve, ahol - ahogy a vicc is tartja -, azért nagyságrendekkel könnyebb kihúzni  a betegből, hogy mi baja... Viszont, ami az igazi szépségét adja a szakmának - árulja el a díjazott -, hogy az állat minden feltétel nélkül gyógyítója kezébe adja az életét.

- Nincs nagyobb öröm annál, mint amikor az utcán szembe jön velem egy olyan kutya, akit korábban komoly betegségből gyógyítottunk ki, és farokcsóválva jön oda hozzám köszönni - mutat rá a szakma vitathatatlan előnyeire az állatorvos, aki későn érő típusként már szinte felnőtt fejjel döntött e szép pálya mellett: - Nem állatorvos akartam lenni  eredetileg. Gyerekkorom óta az orvosi hivatásra készültem. Nagyapám is orvos akart lenni, de jött a második világháború, amely után anyagi okok miatt nem tudta befejezni a tanulmányait, így kémia-fizika tanár lett.  Édesapám szintén  biológiával foglalkozott, így én is ebben az  irányban indultam el. Az élet azonban úgy hozta, hogy  egy jelentős tapasztalatnak köszönhetően az állatorvosi egyetemre mentem. Érettségi után ugyanis kisegítő lettem az egyetem szülészetén, ahol sok olyan tanárral ismerkedtem meg, akik az állatorvoslás irányába vittek el - meséli Csaba az állatkórház szépen felújított rendelőjében. A gyakorló állatorvoslást pedig diploma után azonnal egy fehérvári  klinikán kezdte, Lorászkó Gábor mellett, akinek, mint mondja, nagyon sokat köszönhet, sokat tanult tőle.

Az állatorvoslás Magyarországon az elmúlt tíz évben futott fel nagyon, ennek hullámait jó érzékkel lovagolta meg Paál Csaba is, hiszen korábban még nem volt akkora divat  a kisállatok ilyen magas szintű kezelése és ellátása. Ma már nagyon erős a mezőny, Székesfehérváron is számos kiváló, elismert állatorvos dolgozik, akiknek a várótermében szelíden várnak  sorukra a páciensek. Az állati majális, a mikulás parti és az állatvédelmi nap azonban még a városban is szokatlan próbálkozás volt az állatkórház részéről, hiszen a szakmában nem igazán jellemző a gyógyításon túli kapcsolattartás - emeli ki az állatkórház igazgatója. 
- Hiszem, hogy a gazdáknak épp úgy szükségük van a foglalkozásra, mint kedvenceiknek - vélekedik. És - teszi hozzá -, a felelősség is épp oly fontos tényezője egy állatorvos hétköznapjainak, mint egy humán orvosénak. - Az állattartók is ugyanazt akarják: hogy eredményesek legyünk, bárhogyan is.