Bálint-napi örömzene öt hölgytől

Valljuk meg, a Valentin nappal úgy vagyunk, mint a pártpolitikai hovatartozással vagy a halászléfőzés mikéntjével. Valentinunk megítélése meglehetősen szélsőséges. Nem őshonos műfaj nálunk a nyugati világból importált szerelemnap, ám a hamburgert sem egy ópusztaszeri jurtában alkották meg  a szittya séfjeink. És mégis, milliók eszik áhítattal, e szinte minden hazai büfében megtalálható internacionalitást. Nem kötelező szeretni tehát február 14-ét, a köré szerveződő rózsaszín fogyasztási mámort. Ám kétségtelen tény, hogy Valentinnal érkeztek remek dolgok is. Például nemcsak habkönnyű popdalcsokorral örvendhetünk, hanem minőségi koncertprogrammal is. A dunaújvárosi közönségnek abban a szerencsében volt része a mögöttünk hagyott szombaton, hogy öt csinos hölgyet edzhetett a szíves bálintozásra a városi színház aulájában.

A receptet már ismerhette a nagyérdemű, hiszen több mint telt házat jegyezhettünk fel füzetünkbe a kezdésnek szánt hat óra után pár perccel. Tehát a hölgyek: a Beke Beáta (gitár, dob); Kurina Laura (cselló); Németh Irma (hárfa); Péter Kata (fuvola, furulya) és Pocsai Mária (citera, hegedű) alkotta ötös egyfajta best  selection, azaz tökéletesen kitalált és egybegyúrt válogatás. A muzsikusként és művésztanárként is évtizedek óta szorgalommal és tehetséggel tevékenykedő hölgyek e felállásban először a tavalyi Liget-sorozat nyári fellépésén zenéltek együtt. A közönség és ők maguk is úgy ítéltek meg: vissza,vissza! Az elmúlt tíz hónapban adtak pár  remek  koncertet, ám egész estés, tematikus műsorral először most jelentkeztek. A hölgykoszorút  férficsapat is segítette, a Balogh Zoltán vezette szaxofon-kvartett  szolgált bevezetővel és némi repetával. A szerelmi főmenüt természetesen az ördögi piros-feketébe öltözött Quintia adta. A magyar népdalkincs Bálint-napra élesített örökérévényű bölcseletei mellett keleties dallamok is felcsendültek.  Jutott bőven a pajzán dalcsokorból, sőt sajátos feldolgozásban még a kortárs rankendrollt is megzengették a hölgyek, akik a Quimby nemzedékeken átívelő slágerét, a Most múlik pontosant  is quintiásra gyúrták.

Hazafelé  azért maró kíváncsiság ütött léket Valentinra edzett szívünkben. Hogy is zengett volna a Wahorn András féle alapvetés: "Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem. Minek? Minek? Minek? Minek?"

Nagyon bizakodunk, hogy 2013 februárjának idusára ezt is meghalljuk  a Quintiától.