Négyévente születésnap - Avagy miért szökik a szökőnap?

A kedvenc mesehősök nyilván azért is kerülnek az amúgy belül csokis finomság tetejére, mert az idei különleges év:  Reichert-Russói Regina   ugyan már négyéves, de igazi születésnapja csak most lesz először: 2008-ban február 29-én jött ugyanis a világra.
Édesanyja, Bernadett  meséli, kislánya érkezését március 1-jére várták, s a kicsi meg is érkezett pontosan, csak hát ott volt az a plusz egy nap februárban... Először le sem esett a tantusz, csak amikor a kezébe vette a gyerek születési anyakönyvi kivonatát, akkor gondolkodott el: hogy is van ez? Február  29-e?
A születésnapot amúgy mindig a dátumhoz legközelebb eső hétvégén ünneplik   a családdal legalábbis, mert van gyerekbuli is az ovis társakkal, meg a többi  barátnővel, akik közül az egyik  csak tizenhárom nappal idősebb Reginél. A mamák is, a kislányok is jóban vannak, idén is közösen rendezik a gyerekzsúrt egy játszóházban, lesznek vagy húszan-huszonöten  számol gyorsan Bernadett, aki igen  kreatív anyuka. Már kigondolta, hogyan teszi emlékezetessé a különleges születési dátumot: négyévente  albumba rendezi majd az esztendők legjobb fotóit, s a többi ajándékok mellé ezt is mindig megkapja Regina az éppen aktuális igazi születésnap alkalmából...
Szóval, miként is van ez "négyévente szökőnap"? A  jelenség megértéséhet Trupka Zoltán ismeretterjesztő csillagászt hívtuk segítségül, aki kimerítő magyarázatot adott:
- Közismert, hogy ilyenkor február nem 28, hanem 29 napos. Ha megkérdeznénk, melyik a szökőnap, akkor sokan erre a plusz napra tippelnének, pedig 24-e a jó válasz. A probléma pedig időszámítási rendszerünk kissé kalandos történetéből ered - kezdte Trupka Zoltán, akitől megtudtuk, mai időszámításunk alapja az ókori Rómában született. Náluk az esztendő a mezőgazdasági munkákkal kezdődött a Mars istenről elnevezett Martiusban. Holdévet használtak, mivel ezt könnyebb volt figyelemmel kísérni. Tíz holdhónap azonban túl rövid a napévhez képest, ezért később két hónapot csatoltak hozzá: a januariust a februrariust, a megtisztulás hónapját.
Az i. e. V. század közepétől Caesar naptárreformjáig minden évben csak 355 nap szerepelt, a maradékot kompenzálni kellett. Jól tudták, hogy a Nap minden hónapban más csillagcsoporton halad keresztül és aggódtak, hogy szökőnapok beállításával felborítják az égi rendet és az istenek megharagszanak rájuk. Ezért a mercedonius nevű szökőhónapot elrejtették az utolsó hónap azaz február 23. és 24. napja közé. Szökőévben február 23-a után mercedonius első napja következett, egészen 22-éig vagy 23-áig majd február 24-e következett. A szökőhónap azonban visszaélésekre adott lehetőséget, amelynek következményeként a naptár és a természet között i. e. I. század közepére már 90 nap vagyis egy teljes évszaknyi volt a különbség. Az aratási ünnep akkor jött el, amikor a gabona még szárba se szökkent, szüretkor a fürtök még sehol sem voltak! Ez tette időszerűvé Caesar naptárreformját.
A Császár Szoszigenészt, az egyiptomi származású görög csillagászt bízta meg a feladattal. Első lépésként november és december közé két szökőhónapot iktatattak be, s mivel az az év egyébként is szökőév volt, ez az esztendő 445 napból állt. Így a napok visszatértek rendes helyükre. Caesar úgy rendelkezett, hogy minden négy évből három 365 a negyedik 366 napos legyen. A szökőnapot a hagyományoknak megfelelően február 23-a és 24-e közé tették. A hónapok hosszúságát is kiegyenlítették, felváltva 30 és 31 naposak lettek, csak szegény február maradt 29-es, de négyévenként kapott egy plusz napot.
A Julianus-naptár 11 perc 14 másodperccel rövidebb a napévnél. Az eltérés nem nagy, de a középkorban már észrevehetővé vált. A tavaszi napéjegyenlőség a XVI. században március 21-e helyett már március 11-ére esett. XIII. Gergely pápa megbízásából két csillagász, Lilius és Clavius dolgozta ki az általunk is használt  Gergely-naptárat. A Gergely-naptár használatát hazánkban 1588-ban iktatták törvénybe, Angliában csak 1753-ban, Oroszország pedig csak 1918 januárjában!
A szökőnap tehát hagyománytiszteletből maradt február 24-e, mivel a rómaiak is ide dugták el azt az istenek elől.  Ennek ellenére sem tökéletes a mai naptárunk sem, de az eltérés 3200 év után nő fel egy napra. Ennek kiküszöböléséről időben tájékoztatjuk majd Olvasóinkat.